Ad
Bevezetés
A 2002 áprilisában bemutatott Sony Ericsson T68i a mobiltelefontörténelem egyik nevezetes darabja, amely a 2000-es évek elején a funkciógazdagabb mobiltelefonok felé való átmenetet jelezte. Bár a T68i mára már nem gyártják, a klasszikus bájt és a technológiák olyan keverékét hordozza magában, amely egykor a maga idejében kiemelkedő készülékké tette. Ez a felülvizsgálat a T68i különböző aspektusait vizsgálja, beleértve a kialakítást, a kijelzőt, a funkciókat és az általános teljesítményt.
Tervezés és kivitelezés
A Sony Ericsson T68i kompakt és könnyű kialakítású, mindössze 84 grammos, 101 x 48 x 19,5 mm-es méretekkel. Karcsú, minimalista kialakítása 2002-re meglehetősen korszerű volt, ergonomikus érzést nyújt, amely kényelmesen illeszkedik a kézbe. Műanyag felépítése ellenére a telefon tartósnak tűnt, és az Arctic Blue színválaszték finom stíluselemet adott hozzá. A korabeli telefonoknál megszokott Mini-SIM-kártyát használ, amely biztonságosan elfér a levehető hátlap alatt.
Megjelenítés
A T68i központi eleme egy 101 x 80 pixeles STN kijelző, amely 256 szín megjelenítésére képes. Bár ez mai szemmel nézve elég korlátozottnak tűnhet, abban az időben jelentős előrelépést jelentett a mobil kijelzőtechnológiában. A képernyő kicsi, de funkcionális volt, és éppen elég részletességet biztosított az egyszerű színes grafikákhoz, az alapvető böngészéshez és üzenetküldéshez. A joystick navigációs funkció könnyebb interakciót tett lehetővé a felhasználói felülettel, mint más gombközpontú kialakítások.
Memória és tárolás
A T68i szerény memóriakapacitást kínált: 500 névjegyre volt hely, mindegyik legfeljebb 8 mezővel, és fényképeket lehetett hozzárendelni a névjegyekhez - ez korában fejlett funkció volt. Az akár 1000 másodperces hangfelvételek tárolására alkalmas hangmemória funkcióval kiegészítve a gyors jegyzetek vagy emlékeztetők számára is hasznos volt. A kártyahely hiánya azonban azt jelentette, hogy a tárolás a beépített képességekre korlátozódott, bővítési lehetőségek híján.
Ad
Csatlakoztathatóság és kommunikáció
A T68i figyelemre méltó jellemzője, hogy támogatja a GSM 900/1800/1900-as hálózatokat, így nemzetközi utazásokhoz is alkalmas készülék. Csatlakoztatási lehetőségei között szerepelt a Bluetooth 1.0b szabvány, amely megnyitotta a korai vezeték nélküli perifériák és az adatátvitel lehetőségeit. Az infravörös port beépítése praktikus volt a kompatibilis eszközökkel való adatcseréhez, bár ezt a módszert végül háttérbe szorították a Bluetooth fejlesztései. A modern csatlakozási lehetőségek, mint a Wi-Fi, a GPS és az USB, kimondottan hiányoznak.
Audio és multimédia
Bár a T68i nem rendelkezik kamerával, az SMS és az EMS mellett támogatta a multimédiás üzenetküldést (MMS), ami akkoriban igen innovatívnak számított. Ami a hangzást illeti, a telefon letölthető monofonikus csengőhangokat kínált, amelyekhez újszerű személyre szabási lehetőségként a csengőhangok meghatározott névjegyekhez rendelhetők hozzá. A hangszóró és a 3,5 mm-es audiocsatlakozó hiánya azt jelentette, hogy a hangkimenet alapszintű volt, általában a telefon fülhallgatóján keresztül.
Az akkumulátor élettartama
A kivehető 700 mAh kapacitású Li-Ion akkumulátor (BST-14) a T68i tápellátását biztosítja, amely akár 300 óra készenléti idővel és körülbelül 11 óra beszélgetési idővel büszkélkedhet. Ez a hosszú akkumulátor-üzemidő kiemelkedő volt, különösen a modern okostelefonok sokkal rövidebb üzemidejéhez képest. A telefon korlátozott energiafelhasználásának hatékonysága nagyrészt az egyszerűbb hardverének és az olyan akkumulátor-elvonó funkciók, mint a nagyméretű kijelzők és a fejlett processzorok hiányának köszönhető.
Összegzés
A Sony Ericsson T68i talán leginkább az alap mobiltelefonok és a 2000-es évek elején megjelenő, nagyobb képességű készülékek közötti átmenetet jelentő szerepéről marad emlékezetes. Bár funkciókészlete ma már korlátozottnak tűnik, abban az időben a hordozhatóság, az alapvető csatlakoztathatóság és a testreszabhatóság értékes kombinációját kínálta. A felhasználók számára a T68i a fénykorában megbízható élményt nyújtott egy olyan formájú készülékben, amelyet egyszerre éreztek modernnek és megközelíthetőnek. Retro készülékként nosztalgikus emlékeztetőül szolgál arra, hogy milyen messzire jutott a mobiltechnológia.
Ad