Ad
Bevezetés
A Sony Ericsson P910 a 2000-es évek elejének egyik kiemelkedő készüléke volt, amely az innovatív dizájn és funkcionalitás keverékét képviselte, amely a szakemberek és a technológia szerelmesei számára egyaránt megfelelt. A 2004 harmadik negyedévében megjelent készüléket azóta már nem forgalmazzák, mégis a mobiltelefonok történetében úttörőként került be a mobiltelefon-iparág gyors fejlődésének idején az okostelefonok képességeinek integrálásában.
Tervezés és kivitelezés
A P910 egy kompakt és robusztus készülék, amelynek méretei 115 x 58 x 26 mm, súlya pedig 150 gramm. Egyedülálló kettős billentyűzet-mechanizmussal rendelkezett, amely egy lehajtható QWERTY-billentyűzetet tartalmazott, ami a mobil termelékenységre hajlamosak számára kiemelkedő tulajdonság volt. Ez az elrendezés támogatta a hatékony gépelést, és megfelelt az e-mailezéshez és a dokumentumok menet közbeni szerkesztéséhez szokott üzleti felhasználók igényeinek. Az „Urban Grey” kivitelben készült készülék professzionális esztétikát sugározott, amelyet tartós felépítése egészített ki.
Kijelző és bemenet
A P910 központi eleme egy 2,9 hüvelykes TFT rezisztív érintőképernyő volt, amely 256K szín megjelenítésére képes, 208 x 320 pixeles felbontással. Bár a modern szabványok szerint nem volt túl nagy, a képernyő a maga idejében megfelelő tisztaságot és élénkséget biztosított a tipikus alkalmazásokhoz. A kézírás-felismerés beépítése szintén jelentős újítást jelentett, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy intuitívabb módon, közvetlenül a képernyőre írva lépjenek kapcsolatba a készülékkel.
Teljesítmény és operációs rendszer
A motorháztető alatt a P910 a Symbian 7.0 operációs rendszerrel és az UIQ v2.1 felülettel működött. A készüléket egy 156 MHz-es órajelű, 32 bites Philips Nexperia PNX4000 processzor működtette, és a maga korában megfelelő teljesítményt nyújtott, bár mai mércével mérve a specifikációk szerénynek számítanának. Mindazonáltal az operációs rendszer és a hardver kombinációja lehetővé tette a többfeladatos munkavégzést és a különböző termelékenységi alkalmazások futtatását, így a készülék megfelelő eszköz volt az üzleti felhasználók számára.
Ad
Kamera képességek
A P910 egyetlen VGA-kamerával lett felszerelve, amely az alapvető fényképezési igények kielégítésére szolgál. Képes volt videót rögzíteni, ami akkoriban igen vonzó volt, bár az előlapi kamera hiánya korlátozta a modern kommunikációs gyakorlatok, például a videohívás funkcionalitását.
Csatlakoztathatóság és extrák
A P910 csatlakozási lehetőségei kissé korlátozottak voltak, ami a kor technológiai szabványait tükrözi. Támogatta a GPRS-t a mobil adatátvitelhez, de nem rendelkezett EDGE, Wi-Fi és GPS képességekkel. A Bluetooth 1.1 lehetővé tette a vezeték nélküli adatátvitelt, míg az infravörös port megkönnyítette a kompatibilis eszközökkel való csatlakozást. A vezetékes szinkronizáláshoz és töltéshez saját USB-csatlakozásra volt szükség. A szabványos 3,5 mm-es audiocsatlakozó hiánya hátrányt jelenthetett azok számára, akik vezetékes fejhallgatóra támaszkodtak.
Multimédia és tárolás
A szórakoztató funkciók közé tartozik egy MP4/MP3-lejátszó, amely megmutatja, hogy a készülék mind gyakorlati, mind szabadidős funkciókat képes ellátni. A tárolási igényeket a Memory Stick Duo Pro kártyákat 2 GB-ig támogató kártyafoglalattal elégítették ki, a 32 MB-os kártya pedig a dobozból adódott, ami bőséges volt az akkori tipikus adatok és alkalmazások számára.
Az akkumulátor élettartama
A P910 energiaigényét egy cserélhető 1000 mAh Li-Po akkumulátor biztosította, amely akár 400 óra készenléti időt és 13 óra beszélgetési időt kínál. Ez a tartósság jelentős előny volt, és a felhasználók bízhattak abban, hogy a készülék képes lesz végigcsinálni egy sűrű, kommunikációval és feladatokkal teli napot.
Összegzés
A Sony Ericsson P910 a maga korában lenyűgöző újítás volt, amely hidat képezett a hagyományos mobiltelefonok és a feltörekvő okostelefon-szektor között. Bár a mai technológia messze felülmúlta a P910 képességeit, a megjelenésekor ez egy olyan átfogó készülék volt, amely mind az üzleti, mind a személyes kommunikációs igényeket kielégítette. A modern szabványok szerinti korlátai - például a szélessávú csatlakozási lehetőségek hiánya és a korlátozott multimédiás képességek - ellenére a készülék továbbra is figyelemre méltó fejezete a mobiltechnológia fejlődésének.
Ad