Ad
Siemens SL42: A 2000-es évek eleji mobiltechnológia klasszikus gyöngyszeme
Bevezetés
A 2001-ben bemutatott Siemens SL42 egy olyan korszakot képvisel, amikor a mobiltelefonok az alapvető kommunikációs eszközökből egyre fejlettebb funkciókkal rendelkező eszközökké váltak. Bár a készülék gyártását már megszüntették, a specifikációjára való visszatekintés betekintést nyújt a 2000-es évek elejének mobiltechnológiai ökoszisztémájába. A Siemens SL42 a maga idejében vonzó lehetőség volt, és olyan funkciókat kínált, amelyek akkoriban kifinomultnak számítottak.
Tervezés és kivitelezés
A Siemens SL42 kompakt kialakítású, 105 x 46 x 17 mm-es méretekkel rendelkezik, így könnyen kezelhető és zsebben tárolható. A mindössze 88 grammos súlya a korához képest figyelemre méltóan könnyű volt. A telefon Mini-SIM-kártyát használ, és a korai mobiltelefonokra jellemző minimalista stílust sugároz. A készülékház karcsú, ami vonzó volt a professzionális megjelenésre törekvő felhasználók számára.
Megjelenítés
A monokróm grafikus kijelzővel felszerelt Siemens SL42 1,5 hüvelykes, 101 x 80 pixel felbontású képernyőt kínál. Bár ez mai mércével mérve alapszintűnek tűnhet, az akkori egyszerű szöveges és menü navigációhoz teljesen elegendő volt. A kis kijelző, amely nagyjából a képernyő-test arány 14,6%-át tette ki, elég tiszta volt az SMS-üzenetek olvasásához és küldéséhez, ami akkoriban a kommunikáció alapját képezte.
Memória és tárolás
A Siemens SL42 egyik kiemelkedő jellemzője az MMC kártyákat támogató memóriakártya-nyílás volt, amelyhez egy 16 MB-os kártya is tartozott. Ez jelentős előrelépés volt, mivel a felhasználók számára tárhelybővítést kínált - ami abban az időben ritka volt. A telefonkönyv kapacitása meglehetősen nagy volt, akár 500 névjegyet is tartalmazhatott, egyenként 14 információs mezővel. A hívásrekordok kezelése egyszerű volt, mivel a készülék 10 tárcsázott, fogadott és nem fogadott hívásról vezetett naplót, amit kiegészített a 100 SMS üzenet tárolásának lehetősége.
Ad
Csatlakoztathatóság
A Siemens SL42 csatlakozási lehetőségei a modern szabványok szerint korlátozottak voltak. Nincs GPRS- vagy EDGE-támogatás, a Bluetooth és a WLAN hiánya pedig azt jelenti, hogy a telefon elsősorban a hanghívásokra és az alapvető SMS-üzenetekre összpontosított. Az adatcseréhez azonban rendelkezett infravörös porttal, ami akkoriban meglehetősen innovatívnak számított, és a kevés elérhető vezeték nélküli adatátviteli módszer egyikeként szolgált.
Hang és kamera
A Siemens SL42 nem rendelkezett hangszóróval vagy 3,5 mm-es audiocsatlakozóval, ami azt a korszakot tükrözi, amikor a telefonok lassan a multimédiás képességek felé haladtak, de még nem voltak teljesen kész. A készülék a rezgésre és az egyszólamú csengőhangokra támaszkodott, amelyeket a felhasználó maga állíthatott össze, ami személyes hangot adott a készüléknek. Figyelemre méltó, hogy nem rendelkezett kamerával, mivel a mobilfotózás még gyerekcipőben járt a megjelenés idején.
Jellemzők és akkumulátor élettartam
A telefon olyan alapvető funkciókat támogatott, mint az SMS-alapú WAP 1.1 böngésző, játékok, ébresztő és óra. A telefon 20 különböző nyelvet támogatott, így széles nemzetközi közönség számára is elérhetővé vált. Az akkumulátor élettartama volt az egyik erőssége: a cserélhető 540 mAh-s Li-Ion akkumulátor akár 200 órányi készenléti időt és 4 órányi beszélgetési időt biztosított. Volt egy vékony, még hosszabb üzemidőt kínáló, meghosszabbított változat is, ami kiemelte a telefon hosszú élettartamát és megbízhatóságát.
Összegzés
A Siemens SL42 a maga idejében figyelemre méltó készülék volt, amely alapvető és úttörő funkciók keverékét kínálta a korai mobiltelefon-felhasználók számára. Bővíthető memóriája, nagy kapacitású telefonkönyve és infravörös csatlakoztathatósága 2001-ben a szakemberek és a technológia szerelmesei körében is népszerű választássá tette. Bár a mai okostelefonokhoz képest kezdetlegesnek tűnhet, az SL42 jelentős szerepet játszott a mobiltechnológia fejlődésében, áthidalva a szakadékot az alap GSM-telefonok és az őket követő funkciótelefonok között.
Ad