Ad
Bevezetés
Az 1998-ban piacra dobott Siemens S11 egy olyan korszakból származó reliktum, amikor a mobiltelefonok még csak most kezdték meghódítani a mindennapi életet. Mint kifutott modell, az S11 egy pillanatképet nyújt az 1990-es évek végének technológiájáról és tervezési filozófiájáról. A mai mércével mérve szerény funkciói egykor a mobilkommunikációs technológia élvonalába tartoztak.
Tervezés és kivitelezés
A Siemens S11 formatervezése a 90-es évek végén elterjedt ipari esztétikát tükrözi. A 147 x 46 x 25 mm-es méreteivel és 185 grammos súlyával a telefon a modern okostelefonokhoz képest lényegesen terjedelmesebb és nehezebb. Mérete az akkori technológiának tulajdonítható, amely nagyobb alkatrészeket és jelentős akkumulátort igényelt. A telefon antracit színe professzionális megjelenést kölcsönöz a korszak üzleti célú készülékeire jellemző professzionális megjelenésnek. A Mini-SIM foglalat beépítése szabványos volt ebben az időszakban, hangsúlyozva az analóg mobilhálózatokról a digitális mobilhálózatokra való áttérést.
Megjelenítés
A Siemens S11 színes grafikus kijelzője 97 x 54 képpont felbontású, hat sorban elhelyezett színes grafikus kijelzővel rendelkezik. Bár a 16:9-es képarány ma már a szélesvásznú kijelző szabványokra emlékeztet, akkoriban csupán a kijelző arányos méreteit jelezte. A dinamikus betűméret figyelemre méltó tulajdonság volt, amely lehetővé tette a szöveg megjelenítésének bizonyos fokú testreszabását, még a korlátozott képernyőn is.
Ad
Tárolás és memória
A Siemens S11 memóriakapacitása a mai szabványokhoz képest minimális. Nincs kártyahely a memóriabővítéshez, ami akkoriban általános volt. A belső tárolás 50 bejegyzéses telefonkönyvre és az utolsó 10 tárcsázott, fogadott és nem fogadott hívás híváslistájára korlátozódott. Bár ez korlátozónak tűnhet, a 90-es évek végén ez a tárolási szint megfelelő volt az átlagfelhasználó számára.
Csatlakoztathatóság és funkciók
A Siemens S11 csatlakoztathatósága a mobilkommunikáció korai időszakát tükrözi. A kizárólag a GSM 1800-as hálózaton működő telefon nem rendelkezik olyan modern adatkapcsolati szabványokkal, mint a GPRS, az EDGE vagy akár a 3G. A Bluetooth, a WLAN és az USB-kapcsolat hiánya aláhúzza a telefon alapvető kommunikációs eszközként betöltött szerepét. Az S11 nem rendelkezik továbbá kamerával, helymeghatározó vagy rádiós képességekkel. Szórakoztatás vagy hasznosság szempontjából a felhasználók egyszerű monofonikus csengőhangokra támaszkodhatnak.
A telefon alapvető üzenetküldést biztosít SMS-en keresztül, és olyan szabványos funkciókat tartalmaz, mint az óra és az ébresztő, amelyek a mindennapi használathoz nélkülözhetetlen segédprogramok voltak. Mivel az S11 nem támogatott böngészőt, játékokat vagy Java-alkalmazásokat, elsősorban kommunikációra, nem pedig multimédiás vagy számítástechnikai feladatokra tervezték. A maga korában egyedülálló funkció volt a hangjegyzet funkció, amely legfeljebb 20 másodperces hangfelvételt tett lehetővé, ami a gyors jegyzeteléshez újszerű volt.
Az akkumulátor élettartama
A Siemens S11 egyik erőssége az akkumulátor élettartamában rejlik. A kivehető 1800 mAh-s Li-Ion akkumulátorral felszerelt készülék jelentős, akár 120 órás készenléti időt és körülbelül 10 órás beszélgetési időt kínál. Ez a hosszú élettartam alapvető fontosságú tulajdonság volt, amikor a mobiltelefonok a szakemberek és az utazó egyének számára egyre fontosabbá váltak.
Összegzés
A Siemens S11 az 1990-es évek végének időkapszulájaként szolgál, kiemelve a mobiltelefonok alapvető funkcionalitását és a korszakban alkalmazott dizájnválasztásokat. Bár nem rendelkezett a modern okostelefonok kifinomult funkcióival és csatlakozási lehetőségeivel, robusztus és megbízható szolgáltatást nyújtott, és különösen a kivételes akkumulátor-üzemideje miatt volt nagyra értékelve. A mobiltelefonok története iránt érdeklődők számára a Siemens S11 kiváló példája annak a technológiának, amely egykor a mobilkommunikáció élvonalába tartozott.
Ad