Sharp GX22

Bevezetés

A 2003 harmadik negyedévében bemutatott Sharp GX22 a maga idejében figyelemre méltó belépő volt a mobiltelefonok piacán. Kifinomult kialakításával és a mobiltechnológia korai alkalmazóit kiszolgáló funkcióival különösen népszerű volt azon felhasználók körében, akik esztétikus, alapvető multimédiás képességekkel rendelkező készüléket kerestek. Mivel azonban korának terméke volt, számos olyan korlátozást is tartalmazott, amelyet a modern felhasználók korlátozónak találhatnak.

Tervezés és kivitelezés

A Sharp GX22 kompakt, 94 x 49 x 25 mm-es méretei és 102 grammos súlya révén könnyű és könnyen hordozható. Kialakítása klasszikus kagylóhéj stílusú volt, ami a 2000-es évek elején volt divatos. A telefon Mini-SIM-et használt, és két kijelzőt kínált: egy elsődleges belső és egy másodlagos külső kijelzőt. A fő kijelző egy CGS képernyő volt, amely 256K színt tudott megjeleníteni 240 x 320 pixeles felbontással, ami az akkori időkben igen lenyűgözőnek számított. A gyors értesítésekhez szánt másodlagos képernyő 65K színt támogatott és 80 x 60 pixeles felbontással rendelkezett.

Teljesítmény és tárolás

A mindössze 2 MB belső tárolóval felszerelt GX22 nem tartalmazott külső memóriakártya-nyílást. Ez a korlátozás azt jelentette, hogy a felhasználóknak ügyelniük kellett az adattárolásra, elsősorban a telefon funkcionalitását a kapcsolattárolásra és az alapvető alkalmazásokra korlátozva. A telefonkönyv legfeljebb 500 bejegyzést tudott tárolni, és támogatta a fotóhívást, ami akkoriban viszonylag fejlett funkciónak számított.

Kamera képességek

A GX22 egyetlen VGA-kamerát tartalmazott LED vakuval, ami a maga idejében megfelelőnek számított az alkalmi fényképezéshez. Nem támogatta azonban a videofelvételt vagy a szelfikamerát. A 2 MB-os tárolási korlát miatt a felhasználók csak néhány fényképet tudtak tárolni, ami megerősítette a telefon alapvető kommunikációs eszközként való használatát, nem pedig multimédiás kütyüként.

Hang és csatlakoztathatóság

Bár a Sharp GX22 nem rendelkezett beépített hangszóróval vagy 3,5 mm-es jack-csatlakozóval, letölthető polifonikus és rögzített csengőhangokat kínált. A csatlakozási lehetőségek minimálisak voltak, nem támogatta a WLAN-t vagy a Bluetooth-t. A készülék tartalmazott infravörös portot, ami akkoriban a kis hatótávolságú vezeték nélküli átvitel elterjedt módszere volt. Az olyan modern csatlakozási funkciók, mint a GPS és az USB hiánya azonban korlátozta a készülék használhatóságát.

Szoftver és funkciók

A Java-t támogató platformon futó GX22 alapvető mobiljátékokat kínált, és tartalmazott egy WAP 2.0/xHTML böngészőt az internet-hozzáféréshez, bár a böngészési élmény a mai szabványok szerint kezdetleges volt. Támogatta az SMS, EMS és MMS üzenetküldést, ami megfelelt az akkori kommunikációs igényeknek. A hatékony gépelést elősegítő hasznos funkció volt a szövegbeviteli funkció. A telefon angol és hagyományos kínai nyelven volt elérhető, kiemelve a célpiacot.

Az akkumulátor élettartama

A telefont egy cserélhető 720 mAh kapacitású Li-Ion akkumulátor látta el energiával, amely akár 250 óra készenléti időt és 3,5 óra beszélgetési időt is biztosít. Ezek a számok versenyképesek voltak a korszakban, és inkább tükrözték a készülék alapvető napi használatra való kialakítását, mint hosszan tartó internetes vagy multimédiás interakcióra.

Összegzés

2003-ban a Sharp GX22 egy kompetens telefon volt, amely a stílust és az alapvető funkciókat ötvözte. Tervezési döntései és funkciókészlete tükrözte a kor technológiai korlátait és a felhasználók elvárásait. Bár a GX22 nem rendelkezik a korabeli okostelefonok fejlett funkcióival, nosztalgikus műtárgy marad, amely a mobiltechnológia fejlődését mutatja be. A 2000-es évek elejének mobilinnovációira visszatekintők számára a Sharp GX22 a történelem egy jelentős darabját jelenti, hangsúlyozva, hogy a technológia milyen gyors ütemben fejlődött az elmúlt két évtizedben.