Samsung SGH-250

Bevezetés és tervezés

Az 1996-ban bemutatott Samsung SGH-250 a mobiltechnológia egy olyan korszakát képviseli, amikor a funkcióközpontú készülékek kerültek előtérbe. A 90-es évek közepén számos modellre jellemző formatervezés egyszerre használati és robusztus. A 124 x 48 x 25 mm-es méretekkel és 179 g-os tömeggel ez a készülék jól kézre áll. A mai mércével mérve ugyan terjedelmes, de a korára igencsak jellemző kialakítással rendelkezett. A telefon Mini-SIM foglalattal van felszerelve, ami akkoriban a szabvány volt, és ma már nem használják a mikro- és nano SIM-kártyák felé történő fejlődés miatt.

Kijelző és interfész

A jelenlegi telefonokat uraló érintőképernyők helyett a Samsung SGH-250 alfanumerikus kijelzővel rendelkezik, amely 3 x 12 karakter megjelenítésére képes. A kijelző fix ikonokat is tartalmaz, amelyek bonyolult grafika nélkül is alapvető jelzéseket biztosítottak a felhasználók számára. Ez az egyszerű felhasználói felület összhangban van a telefon alapvető funkcióival. A telefonból hiányzik mindenféle óra vagy ébresztőóra, ami aláhúzza, hogy a készülék további funkciók nélküli, egyszerű kommunikációra összpontosít.

Funkcionalitás és jellemzők

Az SGH-250 funkcionalitása elsősorban a hangkommunikációra összpontosít. A GSM-technológiát tekintve támogatja a 2G-hálózatokat, konkrétan a GSM 900-as sávot. A modern okostelefonokkal ellentétben nem kínál olyan adatszolgáltatást, mint a GPRS vagy az EDGE, így használata egyszerű hívásokra és szöveges üzenetküldésre (SMS) korlátozódik. Az internetes képességek és a fejlett üzenetküldési lehetőségek hiánya miatt használata szigorúan az alapvető távközlésre korlátozódik. Ami a hangzást illeti, a telefon rezgést és egyszólamú csengőhangokat használt a figyelmeztetésekhez, és nem rendelkezett hangszóróval vagy 3,5 mm-es audiocsatlakozóval, ami azt jelentette, hogy a zene- és médiafogyasztás nem volt megoldott.

Memória és tárolás

A készülék belső memóriája rendkívül egyszerűnek tűnik, és elsősorban a híváslistáknak van fenntartva, bővíthető tárolási lehetőségek nélkül. Ez a korszak telefonjainál gyakori korlátozás azt jelentette, hogy a felhasználóknak a belső kapacitásra kellett hagyatkozniuk a kapcsolatok mentése során, ami befolyásolta a további információk tárolásához más eszközökre (például papírra) való hagyatkozást.

Csatlakoztathatóság és kommunikáció

A telefonból hiányoznak az olyan modern csatlakozási lehetőségek, mint a Bluetooth, a WLAN, az USB vagy bármilyen helymeghatározási technológia. Ez a csatlakoztathatóság hiánya megfelelt a korszak kommunikációs stílusának, de a mai szabványok szerint mindenképpen korlátozza a funkcionalitását. A modell emellett nem tartalmazott rádiót, és nem támogatott Java-alapú alkalmazásokat sem.

Az akkumulátor élettartama

A Samsung SGH-250 kivehető Li-Ion akkumulátorral működik, amely a zárt, nem cserélhető akkumulátorok korszaka előtti technológiát jelzi. Az akkumulátor élettartama készenléti állapotban akár 40 órát, beszélgetési idő pedig körülbelül 2 órát tesz lehetővé, ami abban az időben a mobiltelefonoknál szabványosnak számított. Bár ez a teljesítmény ma már csekélynek tűnhet, abban az időszakban megbízható megoldást jelentett a hangkommunikációhoz.

Összegzés

A Samsung SGH-250 fénykorában megbízható kommunikációs eszköz volt, amely kielégítette az alapvető távközlési igényeket. Vaskos kialakítása, kezdetleges kijelzője és alapvető funkciói az 1990-es évek közepének technológiai trendjeit tükrözik, és bepillantást engednek a mobilkommunikáció történetébe. Bár a telefont mára már nem gyártják, és a modern okostelefonok messze háttérbe szorították, továbbra is nosztalgikus darab marad azok számára, akik értékelik a mobiltechnológia fejlődését. Az SGH-250 úgy tekinthető, mint amely áthidalja a szakadékot a korai nehézkes autós telefonok és a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején következő, kifinomultabb és funkciógazdagabb készülékek között.