Ad
Bevezetés
A 2001 negyedik negyedévében megjelent Samsung A400 a mobilkommunikáció kezdeti időszakának relikviája, amely azt az időszakot testesíti meg, amikor a telefonokat elsősorban olyan alapvető funkciókra tervezték, mint a telefonálás és az SMS-ezés. Mint kifutott modell, az A400 egy pillanatképet nyújt korának technológiai fejlődéséről és korszakának korlátairól. Kompakt testével és egyszerűségével az okostelefonok forradalma előtt az egyik legmeghatározóbb mobiltelefon volt.
Tervezés és kivitelezés
A Samsung A400 minimalista és praktikus kialakítású, 70 x 48 x 20 mm-es méretekkel és 80 grammos tömeggel rendelkezik. Apró mérete miatt kényelmesen elfér bármilyen zsebben, és alig kevesebb mint három unciával figyelemre méltóan könnyű. Az A400 az akkoriban szabványos Mini-SIM-kártyát használ, ami még inkább kiemeli a korszerű, mégis funkcionális kialakítást. Az egyszerű esztétikájú telefon négyirányú navigációs billentyűket tartalmaz, amelyek a menüben való navigáláshoz hatékonyak voltak. A készülék felépítése tartós, a mobilkommunikáció nem szűkszavú megközelítését kereső felhasználókra szabott.
Kijelző és interfész
A készülék négy árnyalatot támogató szürkeárnyalatos grafikus kijelzővel rendelkezik, ami a korai mobiltechnológia egyik jellemzője. A 128 x 96 képpont felbontású kijelző akár hat sornyi szöveg megjelenítésére is alkalmas. Bár a modern felhasználók ezt korlátozónak találhatják, a korban ez teljesen megfelelő volt a szöveges üzenetek és egyszerű grafikák megjelenítésére. A felhasználói felület alapszintű és egyszerű, a telefon alapvető funkcióinak díszítések nélküli, hatékony végrehajtásához.
Hardver és teljesítmény
A motorháztető alatt a Samsung A400 nem rendelkezik a mai telefonoknál megszokott fejlett funkciókkal. Nem támogatja az olyan adatkapcsolati technológiákat, mint a GPRS vagy az EDGE, ehelyett a GSM 900-as és 1800-as sávokon történő hívásfogadásra és -kezdeményezésre összpontosít. A kártyahely hiánya miatt a telefonkönyv legfeljebb 100 bejegyzésre korlátozódik, öt kapcsolati csoportba tagolva. Hívásnaplója szerény, mindössze tíz tárcsázott, tíz fogadott és tíz nem fogadott hívás adatait tartja nyilván.
Ad
Hang és riasztások
A telefon egyszerű hangfunkciókat biztosít, beleértve az egyszólamú csengőhangokat és a rezgésjelzéseket. Bár nem rendelkezik hangszóróval vagy 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozóval, a csengőhang-komponáló beépítése lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a riasztásokat alapvető dallamokkal személyre szabják - ez a funkció akkoriban népszerű volt a korlátozott hangminőség ellenére.
Kommunikáció és összeköttetés
Korának megfelelően a Samsung A400 nem rendelkezik olyan modern csatlakozási lehetőségekkel, mint a WLAN, a Bluetooth vagy az USB portok. Tartalmaz azonban egy infravörös portot, amely egykor a rövid távolságokon történő vezeték nélküli adatcsere élvonalába tartozott. A webböngésző hiányát némileg ellensúlyozza az alapvető WAP 1.1 böngésző, amely a 2000-es évek elején elérhető korlátozott mobilinternet-szolgáltatásokhoz volt alkalmas.
Az akkumulátor élettartama és egyéb funkciók
A kivehető Li-Ion akkumulátorral felszerelt A400 körülbelül 70 óra készenléti időt és körülbelül 2,5 óra beszélgetési időt kínál. Ezek az akkumulátorteljesítmény-adatok jellemzőek a korabeli készülékekre. A telefon olyan alapvető segédprogramokat tartalmaz, mint az óra, az ébresztő, és néhány egyszerű játék, amelyek némi szórakozást nyújtanak. Az olyan funkciók, mint az SMS és a prediktív szövegbevitel az alapvető kommunikációs igényeket szolgálják.
Összegzés
A Samsung A400 egy letűnt korszak jelképe, amikor a mobiltelefonokat elsősorban hangkommunikációra és korlátozott szöveges üzenetekre használták. Az olyan funkciók, mint a kamera, az alkalmazás-támogatás vagy a nagy memóriakapacitás hiánya egy olyan korszakot idéz, amikor a kényelem és az egyszerű kommunikáció volt a legfontosabb. Bár lehet, hogy nem felel meg a modern elvárásoknak, az A400 továbbra is korának egyik ikonja, amelyet egyszerűsége és praktikussága miatt nagyra értékelnek.
Ad