Philips E102

Bevezetés

A 2009 augusztusában bejelentett és 2010 februárjában megjelent Philips E102 mobiltelefon egy olyan időszakot jelzett, amikor a mobiltechnológia átalakulóban volt, de még mindig a felhasználók egy jelentős részét szolgálta ki, akik az egyszerűséget és az alapvető funkciókat helyezték előtérbe az okostelefonok növekvő bonyolultságával szemben. Az elsősorban egyszerű kommunikációs feladatokra tervezett készülék a belépőszintű, kedvező árú funkciótelefon archetípusa.

Tervezés és kivitelezés

A Philips E102 formatervét tekintve elegáns megjelenésű, 108 x 47 x 12,7 mm-es kompakt méretekkel és figyelemre méltóan könnyű, mindössze 68,8 grammos tömeggel rendelkezik. Vékony profilja és könnyű súlya hihetetlenül hordozhatóvá teszi, és könnyen becsúsztatható egy zsebbe vagy táskába. A telefon Mini-SIM-et használ, ami megfelel a korabeli szabványoknak, és alapvető GSM-kapcsolatot biztosít a 2G-sávokon (GSM 900/1800), ami jelzi, hogy a telefon inkább a hívások és szöveges üzenetek, mint az adatigényes alkalmazások kommunikációjára szolgáló eszköz.

Kijelző és interfész

A telefon szerény 1,4 hüvelykes CSTN-kijelzővel rendelkezik, amely akár 65 000 szín megjelenítésére is képes. A 128 x 128 pixeles felbontással és körülbelül 129 ppi-s sűrűséggel a képernyő elegendő az olyan alapvető feladatokhoz, mint a menükben való navigálás és a szöveges üzenetek megtekintése, bár a grafikusabb műveletekhez korlátozott tisztaságot kínál. A képernyő mérete, amely a készülék testének mintegy 12,5%-át fedi le, azt tükrözi, hogy a telefon inkább a használati funkciókra, mint a szórakozásra vagy az internetböngészésre összpontosít.

Memória és tárolás

A Philips E102 minimális memóriát és tárolót tartalmaz, ami tükrözi, hogy alapvető kommunikációs eszköznek szánták. Nincs lehetőség memóriakártya-nyíláson keresztül bővíthető tárolásra, de a felhasználók korlátozott számú névjegyet tárolhatnak a telefonkönyvben, a fotóhívás funkcióval, és legfeljebb 30 hívás naplózására képes a fogadott, tárcsázott és nem fogadott hívások kategóriáiban.

Multimédia és csatlakoztathatóság

Ez a telefon elsősorban a hangkommunikációra és az alapvető szöveges üzenetküldésre irányul. Hiányzik belőle a kamera, ami sok más, ugyanebben az időben piacra dobott mobiltelefonban is jellemző volt. Ugyanakkor tartalmaz egy hangszórót a kihangosított hívásokhoz vagy az FM-rádión keresztüli zenehallgatáshoz, ami praktikus kiegészítés azoknak a felhasználóknak, akik szeretik a rádiózást útközben. A csatlakozási lehetőségek meglehetősen korlátozottak; nincs sem Bluetooth, sem WLAN, és hiányzik a 3,5 mm-es audiocsatlakozó, ami azt jelenti, hogy a felhasználók adapter nélkül nem használhatnak hagyományos fejhallgatót.

Szoftver és funkciók

A Philips E102 operációs szoftver és funkciók tekintetében támogatja az alapvető SMS és MMS szöveges üzenetküldést, és tartalmaz egy WAP 2.0/xHTML böngészőt, amely a kijelző korlátai miatt nem alkalmas intenzív webes használatra. A készülék támogatja az egyszerű játékokat, és rendelkezik szervezővel is, így a puszta kommunikáción túlmenően némi hasznosságot is nyújt.

Az akkumulátor élettartama

A készülék egyik legfontosabb kiemelkedő tulajdonsága a 650 mAh kapacitású, kivehető Li-Ion akkumulátor lenyűgöző üzemideje, amely akár 300 óra készenléti időt és 3 óra folyamatos beszélgetési időt biztosít. Ez az akkumulátorteljesítmény vonzóvá teszi a készüléket azon felhasználók számára, akiknek egy olyan alaptelefonra van szükségük, amely hosszú távon is bírja az energiát, csökkentve a gyakori töltés szükségességét.

Összegzés

Összességében a Philips E102 egy egyszerű készülék, amelyet egy olyan célközönségnek terveztek, amely a hangkommunikációt a kortárs okostelefonok növekvő komplexitásával szemben értékeli. Megszűnt státusza a mobiltechnológia fejlődési pályáját jelzi, de azok számára, akiknek sikerült használniuk, a Philips E102 valószínűleg megbízható társként szolgált az alapvető kommunikációs igények kielégítésére, a hosszú élettartamra, a hordozhatóságra és a könnyű használatra összpontosítva. Korlátozott funkcionalitása miatt kevésbé volt ijesztő a technológiához nem értő felhasználók számára, és egy olyan korszaknak kedvezett, amikor a mobil igényei egyszerűbbek voltak, és inkább a csatlakoztathatóságra, mint a sokrétű funkcionalitásra összpontosítottak.