Ad
Bevezetés
A 2007 júliusában bejelentett Philips 399 egy olyan mobiltelefon, amely a mobilkészülékek alapvető jellemzőit testesíti meg, mielőtt az okostelefonok átvették volna a piacot. Bejelentése ellenére végül törölték, így a potenciális vásárlóknak csak találgatások maradtak a praktikusságáról és teljesítményéről. Műszaki adatainak alapos megismerése során kiderül, hogy a korára jellemzően alapvető funkcionalitásra, hatékony kommunikációra és mérsékelt multimédiás képességekre épített készülékről van szó.
Tervezés és kivitelezés
A Philips 399 kompakt, a készülékház mérete 102 x 49 x 13 mm, súlya pedig mindössze 80 gramm. Ezáltal könnyű és könnyen hordozható, kényelmesen elfér zsebben vagy kis táskában. A telefon Mini-SIM-kártyát használ, ami akkoriban szabványos volt. Kialakítását stílusos színekben - matt fekete, magasfényű fekete és piros - kínálták, így azoknak kedveskedve, akik egyszerre értékelték a finom és merész esztétikát.
Megjelenítés
A készülék egyik legfontosabb jellemzője a 2,6 hüvelykes TFT rezisztív érintőképernyő, amely 256K színt támogat. Egy 2007-es telefon esetében ez a színmélység megfelelő vizuális élményt nyújtott, bár a 41,9%-os képernyő-test arány és a kb. 154 ppi pixelsűrűség miatt a képek és a szövegek nem voltak olyan élesek, mint a mai retina kijelzők. Érdekes módon a készülék kézírás-felismerést is kínált, ami egyedülálló funkció, és az intuitívabb felhasználói bevitel korai kísérletére utal.
Kamera és multimédia
A pillanatok megörökítéséhez a Philips 399 egyetlen 1,3 MP-es kamerával volt felszerelve, amely 120p sebességű videók rögzítésére volt képes, ami a modern szabványok szerint meglehetősen korlátozott, de a korszakában gyors pillanatképek készítéséhez elfogadható. A szelfikamera hiánya igazodik az akkori telefonok kevésbé képközpontú kultúrájához. A multimédiás támogatást MP3/MP4-lejátszó kínálta, amelyet kiegészített a polifonikus és MP3 csengőhangok letöltésének lehetősége, ami a személyre szabott készülékek iránti bimbózó igényt tükrözte, mivel a 3,5 mm-es audiocsatlakozó nem volt jelen, vagyis a felhasználók a Bluetooth-ra vagy a miniUSB-re támaszkodtak a hangkimenethez.
Ad
Tárolás és memória
A telefon belső tárhelye szerény 11 MB, ami korlátozott helyet biztosít a névjegyek, üzenetek és egyéb kisebb fájlok tárolására. A készülék azonban a tárhely bővítéséhez külön microSD-kártyahelyet kínál, ami hasznos funkció azoknak a felhasználóknak, akik több médiát szeretnének hordozni a készülékükön. Míg a telefonkönyv támogatta a fotóhívást, addig a hívásnyilvántartás funkciója legfeljebb 30 fogadott, tárcsázott és nem fogadott hívás előzményeit tárolta.
Csatlakoztathatóság és funkciók
A csatlakoztathatóság tekintetében a Philips 399 támogatta az alapvető GSM 2G-sávokat, és a GPRS Class 10 mellett a változó adatátvitelhez szabványos hívás- és szöveges funkciókat is kínált, bár az EDGE-képesség hiányzott. A telefon rendelkezett Bluetooth 2.0-val A2DP-vel a vezeték nélküli streaminghez, de hiányzott a WLAN és a helymeghatározási technológiák, amelyek alapértelmezettek a modern készülékekben. Az internet-hozzáférés a WAP böngészésre korlátozódott, ami elegendő volt a könnyű böngészési feladatokhoz egy olyan időszakban, amikor a mobilinternet-használat még mindig növekedett.
Játékok és alkalmazások
A telefon támogatta a Javát, különösen a MIDP 2.0-t, lehetővé téve a felhasználók számára az alapvető alkalmazások és játékok letöltését és telepítését, elősegítve a szórakozást az elsődleges kommunikációs funkciók mellett. Az előre telepített játékok valószínűleg azért kerültek bele, hogy a felhasználóknak azonnali kikapcsolódási lehetőséget biztosítsanak.
Az akkumulátor élettartama és egyéb
A Philips 399-et egy cserélhető, 820 mAh kapacitású Li-Ion akkumulátorral látták el, amely akár 240 óra készenléti időt és 3 óra beszélgetési időt ígért, ami a maga idejében ésszerű hosszú élettartamot jelent a töltések között. Az akkumulátor kivehetősége és cseréje praktikus funkció volt, amely az akkumulátor kezelésének kényelmét szolgálta.
Összegzés
Bár a Philips 399-et soha nem adták ki, mégis bepillantást enged a 2000-es évek közepének mobiltelefonos tájképébe. Úgy tervezték, hogy kielégítse az alapvető kommunikációs igényeket, miközben multimédiás képességeket is kínál, bár a mai szabványok szerint korlátozottan. Egyszerű és funkcionális kialakítása, valamint elemi technológiai jellemzői azt sugallják, hogy megbízható készülék lehetett volna a felhasználók számára, akik nem keresik a korabeli okostelefonok magas szintű komplexitását.
Ad