Ad
Bevezetés
A 2007 májusában bejelentett Philips 390 egy olyan készülék volt, amely ígéretes bejelentése ellenére, annak törlése miatt soha nem jutott el a fogyasztói piacra. Egy olyan időszakban, amikor a mobiltelefon-technológia rohamosan fejlődött, a Philips 390-et úgy tervezték, hogy némi multimédiás funkcióval kiegészítve kielégítse az alapvető mobilkommunikációs igényeket. Ez a felülvizsgálat a Philips 390 jellemzőit és specifikációit vizsgálja, és feltárja, hogy mit hozhatott volna a felhasználóknak, ha piacra kerül.
Tervezés és kivitelezés
A Philips 390 kompakt és könnyű kialakítású, 97 x 48 x 16 mm-es és mindössze 98 gramm súlyú. Formavilága miatt rendkívül hordozható és kényelmesen kézben tartható volt. A telefon támogatta a Mini-SIM-kártyát, és egyszerű kialakítású volt, 4 irányú navigációs billentyűvel a könnyű használat érdekében. Fekete színével a telefon klasszikus és időtlen megjelenést mutatott, bár a piac lemaradt arról, hogy első kézből tapasztalja meg.
Megjelenítés
A telefon TFT-kijelzője 2,0 hüvelykes volt, ami még a korszakban is viszonylag kicsi volt, de 256K színmélységet kínált a megfelelő színmélységgel. A 176 x 220 pixeles felbontással és a körülbelül 141 ppi pixelsűrűséggel a kijelző kielégítő tisztaságot biztosított volna az alapvető feladatok elvégzéséhez. A képernyő körüli nagy keret azonban 27% körüli képernyő-test arányt eredményezett, ami jóval alacsonyabb a modern szabványoknál.
Memória és tárolás
A Philips 390 belsőleg 64 MB tárhellyel rendelkezett, ami mai mércével mérve kevés, de a korabeli mobiltelefonok esetében eléggé jellemző. Egy külön microSD-kártyahely lehetővé tette volna a felhasználók számára a tárhely bővítését, ami hasznos lehetett volna azok számára, akik további médiafájlokat, például fényképeket vagy zenét akartak tárolni.
Ad
Kamera
A telefon egyetlen 1,3 MP-es hátsó kamerával volt felszerelve, amely képes volt alapvető képek rögzítésére, de a jelenlegi okostelefonok kameráihoz képest meglehetősen korlátozott képminőségű lett volna. Videó képességei 120p felbontást tettek lehetővé, ami rendkívül alacsony, ami arra utal, hogy inkább nagyon egyszerű és funkcionális videofelvételre volt alkalmas. A szelfikamera hiánya a korszak kevésbé közösségi média-központú mobilhasználatát tükrözi.
Hang és csatlakoztathatóság
Ami a hangzást illeti, a Philips 390 hangszórót tartalmazott a hanglejátszáshoz, és támogatta a rezgést, a letölthető polifonikus és MP3 csengőhangok pedig a személyre szabási lehetőségeket fokozták. Hiányzott azonban a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó, ami korlátozta volna a privát hanghallgatási lehetőségeket. A csatlakozási lehetőségek minimálisak voltak, nem volt WLAN, Bluetooth, rádió vagy helymeghatározási képesség, ami azt jelzi, hogy elsősorban alapvető kommunikációs eszköznek tervezték.
Az akkumulátor élettartama
A Philips 390 készüléket egy cserélhető, 620 mAh kapacitású Li-Ion akkumulátor látta el energiával. Bár ez a kapacitás meglehetősen szerény, elegendő lett volna a telefon korlátozott energiaigényének kielégítésére, akár 250 óra készenléti időt és legfeljebb 3 óra beszélgetési időt biztosítva. Ez tetszene azoknak a felhasználóknak, akik olyan telefont keresnek, amely egyszerű funkcionalitással rendelkezik, és nem igényel gyakori töltést.
További jellemzők
A készülék alapvető érzékelő technológiával volt felszerelve, és támogatta az SMS, EMS és MMS üzenetküldést, valamint a minimális internet-hozzáférést biztosító WAP 2.0/xHTML böngészőt. Három beágyazott játék kínálta a szórakozás szerény szintjét. Figyelemre méltó, hogy a Philips 390 nem támogatta a Java-t - ez a funkció általában a telefonok funkcionalitásának harmadik féltől származó alkalmazásokkal való bővítésére szolgál.
Összegzés
A Philips 390, bár törölték, alapvető, belépő szintű mobiltelefonként szolgált volna. Az alapvető funkciók hangsúlyozása a fejlett technológiával szemben egy sajátos piaci szegmens igényeit tükrözte a maga idejében. A fejlett csatlakozási lehetőségek hiánya és az egyszerű multimédiás képességek azonban korlátozták volna a vonzerejét a gyorsan fejlődő technológiai környezetben. Az alapvető kommunikáció és a korlátozott multimédiás funkciók iránt érdeklődők számára a Philips 390 szerény versenyző lehetett volna a mobiltelefonok kategóriájában.
Ad