O2 XDA II

Bevezetés

A 2003-ban megjelent O2 XDA II egy olyan korszak kiemelkedő készüléke volt, amikor az okostelefonok még csak most kezdtek el megjelenni, mint az üzleti és személyes használatra szánt alapvető eszközök. Bár mára már nem gyártják, a telefon a korai okostelefonok tervezésének klasszikus példájaként szolgál. A mobilkommunikációs és PDA-funkciók keverékével ez a készülék a korabeli technológia iránt fogékony felhasználóknak kedvezett.

Tervezés és kivitelezés

Az O2 XDA II 130 x 70 x 19 mm-es teste és 190 grammos súlya a mai szabványokhoz képest viszonylag terjedelmes, de a korabeli készülékekre mégis eléggé jellemző volt. A Mini-SIM formátum és a nagy igénybevételre alkalmas, robusztus felépítés praktikussá tette az üzleti szakemberek és a korai felhasználók számára, akiknek fontos volt a készülék robusztus teljesítménye.

Megjelenítés

A 3,5 hüvelykes, 65K színű, rezisztív TFT-érintőképernyővel ellátott kijelző 2003-ban meglehetősen fejlettnek számított. A 240 x 320 képpontos felbontással és körülbelül 114 ppi pixelsűrűséggel a kijelző megfelelő tisztaságot kínált az alapvető feladatok elvégzéséhez, bár nem volt olyan élénk és éles, mint a modern okostelefonoké. A körülbelül 41,7%-os képernyő-test arány a jelentős kereteket mutatja, amelyek merőben eltérnek a korabeli dizájn preferenciáktól.

Teljesítmény és szoftver

A motorháztető alatt a készülék Microsoft Windows Mobile 2003 for PocketPC Phone Edition operációs rendszert használ, amelyet egy 400 MHz-es Intel Strong PXA263 processzor hajt. Ez a beállítás megfelelő szintű funkcionalitást biztosított az e-mailek kezeléséhez, a webböngészéshez és a Pocket Office-on keresztül a termelékenységi alkalmazások használatához. A 128 MB RAM és 64 MB ROM, valamint a további tárolóhelyet biztosító MMC/SD kártyahely a korszakra jellemző mérsékelt multitasking- és adattárolási igényeket elégítette ki.

Kamera

A telefon egyetlen VGA-kamerája elsősorban az alapvető fotózási igények kielégítésére szolgált. Bár nem rendelkezett olyan modern funkciókkal, mint az autofókusz vagy a LED vaku, az egyszerű pillanatképek készítéséhez hasznos volt. A videofunkciók és az előlapi kamera hiánya azt jelenti, hogy nem volt felszerelve videohívásokhoz vagy szelfikészítéshez, olyan funkciókhoz, amelyek akkoriban még nem voltak gyakoriak a mobilkészülékekben.

Hang és csatlakoztathatóság

Bár a készülék hangszórót és letölthető polifonikus és WAV csengőhangokat tartalmaz, a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó hiánya miatt csak korlátozott számú audió tartozékot lehetett közvetlenül csatlakoztatni. A csatlakozási lehetőségek, bár korlátozottak, a korszakhoz képest progresszívek voltak, Bluetooth és infravörös porttal. Nem támogatta azonban a Wi-Fi-t vagy az olyan helymeghatározó szolgáltatásokat, mint a GPS, ami a mobil csatlakozási technológiák korai szakaszát tükrözi.

Az akkumulátor élettartama

A készüléket egy 1200 mAh-s, cserélhető Li-Po akkumulátor látja el energiával, amely akár 150 óra készenléti időt és körülbelül 3 óra 30 perc beszélgetési időt biztosít. Ez a legtöbb napi használatra megfelelő volt, figyelembe véve a kevésbé kifinomult hardver alacsonyabb energiafogyasztását. Az akkumulátor kivehető jellege lehetővé tette a felhasználók számára, hogy tartalékot vigyenek magukkal hosszabb használatra, ha nem férnek hozzá áramforráshoz.

Összegzés

Az O2 XDA II egy pillanatkép a 2000-es évek eleji innovációról az okostelefonok területén. Bár funkciói a mai szabványokhoz képest alapszintűnek tűnnek, egykor élen járt a telefon és a PDA képességek egy készülékben való egyesítésében. Akik használták, valószínűleg nagyra értékelték funkcionalitását és masszív felépítését. Bár már nem gyártják, kialakítása és képességei érdekes betekintést nyújtanak a mobiltechnológia fejlődésébe.