Nokia X5-01

Bevezetés

A 2010 szeptemberében megjelent Nokia X5-01 a Nokia X-sorozatának jellegzetes belépője, amely négyzet alakú kialakításáról ismert, amely megkülönböztette a kor tipikus, cukorkásbár stílusú telefonjaitól. A kissé szokatlan formavilága ellenére a készülék tele volt olyan funkciókkal és funkciókkal, amelyek a zene szerelmeseit és az üzenetküldés szerelmeseit célozták meg. Több mint egy évtizeddel a bevezetése és későbbi megszüntetése óta még mindig figyelemre méltó modell a mobiltechnológia fejlődését felfedezők számára.

Tervezés és kivitelezés

A Nokia X5-01 feltűnik a furcsa kocka alakú, 74,3 x 66,4 x 16,9 mm-es és 129 gramm súlyú készülékkel. Kompakt kialakítása tette egyedivé, és QWERTY-billentyűzetet kínál, amely ideális a gyors üzenetküldéshez. Az élénk színválaszték - rózsaszín, azúrkék, grafitfekete, sárgászöld és lila - élénk, a fiatalabb közönségnek tetsző színvilágot kölcsönzött. A telefon felépítése szilárdnak tűnt a kézben, és bár nem büszkélkedhetett érintőképernyővel, tapintható billentyűi tisztességes felhasználói beviteli választ biztosítottak.

Kijelző és felhasználói felület

A 2,36 hüvelykes TFT-kijelzővel rendelkező X5-01 256K színt kínált 320 x 240 pixeles felbontással. Viszonylag kis mérete és a 35%-os képernyő-test arány ellenére a kijelző elég tiszta volt az alapvető feladatok elvégzéséhez, bár a böngészést és a médiafogyasztást némileg korlátozta a korlátozó méret és felbontás. A Symbian OS 9.3 operációs rendszerrel és a Series 60 v3.2 felhasználói felülettel működő készülék funkcionális, ha nem is kissé elavult szoftveres élményt nyújtott, amelyet a Symbian védjegyének számító menüvezérelt felület jellemzett.

Teljesítmény és tárolás

A motorháztető alatt a készülék egy 600 MHz-es ARM 11 processzorral rendelkezett, ami még a korabeli szabványok szerint is szerénynek számított. Ez biztosította a zökkenőmentes működést az olyan alapfeladatoknál, mint az SMS-ezés és a telefonálás, de az igényesebb alkalmazásoknál nehézségekbe ütközött. A készülék 200 MB belső tárhellyel rendelkezett, ami minimális volt, de microSDHC-kártyával bővíthető volt (a mellékelt 2 GB-os kártya segítségével), így a felhasználók több zenét és fényképet tárolhattak.

Kamera és multimédia

A telefon egyetlen, 5 MP-es, LED vakuval ellátott hátlapi kamerával volt felszerelve, amely megfelelő a jól megvilágított körülmények között történő alkalmi fényképezéshez. A videofelvételi képességek 480p 15fps sebességre korlátozódtak, ami tükrözi az egyéb funkciók javára kötött kompromisszumokat. Figyelemre méltóan hiányzott az előlapi kamera, ami egyértelmű korlátokat szabott a szelfiknek és a videohívásoknak. A multimédia erősebb szempont volt, a sztereó FM-rádió, a vezeték nélküli hangzást biztosító Bluetooth és a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó hozzájárult az elfogadható hangélményhez.

Csatlakoztathatóság és extrák

A csatlakozási lehetőségek közé tartozik a Wi-Fi 802.11 b/g és a Bluetooth 2.1 A2DP-vel a rövid hatótávolságú kommunikációhoz. A telefonból azonban hiányzott a GPS helymeghatározás, ami akkoriban egyre inkább megszokottá vált az okostelefonokban. A sztereó hangszórók és a megfelelő hangminőség a zene rajongóinak kedvezett, amit a kiválasztott piacokon a „Comes With Music” szolgáltatás is népszerűsített.

Az akkumulátor élettartama

A 950 mAh kapacitású, cserélhető Li-Ion akkumulátor meglepően jól bírta a telefon funkcióit tekintve, akár 384 óra készenléti időt kínálva 2G és 3G hálózatokon egyaránt. A beszélgetési idő 2G-n 5 órát, 3G-n pedig körülbelül 3 óra 30 percet ért el, a zenelejátszás pedig akár 24 órán át is tarthat - ez kielégítő az állandóan úton lévők számára.

Összegzés

A Nokia X5-01 a dizájn, a funkcionalitás és a média-központú funkciók egyedülálló keverékét kínálta megfizethető áron, kezdetben 120 EUR körüli áron. Bár a modern szabványok szerint elavult, a készülék varázsa a formavilágában és élénk személyiségében rejlett. Emlékeztetett a Nokia innovációjára egy olyan időszakban, amikor a mobiltelefonok dizájnja sokkal változatosabb volt, és különösen azokat a felhasználókat vonzotta, akik értékelték a fizikai billentyűzetet, a megbízható zenei képességeket és a színes esztétikát.