Motorola StarTAC 85

Bevezetés

A Motorola StarTAC 85 az 1990-es évek végének ikonikus mobiltechnológiája, amely a hordozható kommunikáció korai időszakát testesíti meg. Az 1997-ben bejelentett készülék a forradalmi StarTAC sorozat része volt, amely úttörő formatervezéséről és kompakt formavilágáról volt ismert. Bár mára már nem gyártják, a mobiltelefon-technológia jövőbeli fejlődésének utat nyitott.

Tervezés és kivitelezés

A Motorola StarTAC 85 klasszikus kagylós kialakítású, ami akkoriban úttörőnek számított. A 98 x 57 x 23 mm-es méreteivel és mindössze 112 grammos súlyával hihetetlenül kompakt és könnyű volt, így a hordozhatóságot kereső felhasználók kedvence lett. A Mini-SIM kártya használata a korszakban szabványos volt. A telefon monokróm grafikus kijelzőjén 4 sorban, egyenként 15 karakteres sorok kaptak helyet, amelyekhez az alapvető navigációhoz rögzített ikonok társultak. Bár mai mércével mérve alapszintűek, a felhasználók számára akkoriban ezek a jellemzők sokat jelentettek, és fontos interakciókat tettek lehetővé.

Hálózat és csatlakoztathatóság

A StarTAC 85 a GSM 900-as hálózati sávban működik, így széles lefedettséget és megbízható kapcsolatot biztosít a GSM-hálózattal rendelkező régiókban. Az 1990-es évek végén ez volt az egyik legelterjedtebb szabvány, ami megkönnyítette a széles körű elterjedést. A telefon azonban nem rendelkezik semmilyen modern csatlakozási lehetőséggel, mint például GPRS, EDGE, Wi-Fi vagy Bluetooth, ami a kor technológiai korlátait és szabványait tükrözi.

Jellemzők és funkcionalitás

A telefon memóriája meglehetősen egyszerű, egy 100 névjegy tárolására alkalmas telefonkönyvnek ad helyet, ami akkoriban sok felhasználó számára elegendő volt. A hívásnyilvántartás 10 tárcsázott, 5 fogadott és 5 nem fogadott hívás memóriáját tartalmazta. Ez a tárolókapacitás megfelelt a felhasználók egyszerűbb, elsősorban a hangkommunikációra összpontosító igényeinek.

A kamera, a kihangosító vagy a 3,5 mm-es jack-csatlakozó hiánya tükrözi a készülék egyetlen célját: a hanghívásokat. Az értesítések tekintetében a felhasználók a rezgésre és az egyszólamú csengőhangokra támaszkodtak, ami messze elmaradt a mai multimédiás figyelmeztető jelzésektől. A StarTAC 85 nem rendelkezett semmilyen vezeték nélküli kommunikációs eszközzel, mint például WLAN vagy Bluetooth, helymeghatározás vagy USB-csatlakozás, ami megerősítette a készülék egyszerű kommunikációs eszközként való használatát.

Egyszerűsége ellenére a telefon kínált néhány testreszabási és funkcionalitási lehetőséget, beleértve az SMS-üzenetek támogatását, bár nem volt beépített böngésző és riasztási funkció sem. Érdekes módon támogatta a legfeljebb háromperces hangjegyzeteket, ami akkoriban korszerű funkciónak számított.

Akkumulátor és teljesítmény

A StarTAC 85 kivehető 500 mAh NiMH akkumulátorral működött, és a korszakához képest tekintélyes akkumulátor-üzemidőt biztosított, akár 75 óra készenléti idővel és körülbelül 230 perc beszélgetési idővel. Ezt a teljesítményt egy ilyen méretű és funkciójú mobilkészülékhez képest robusztusnak és praktikusnak tartották.

Összegzés

A Motorola StarTAC 85 az 1990-es évek végének egyik meghatározó mobiltelefonjaként emelkedik ki. Innovatív kialakítása a mai szabványokhoz képest korlátozott funkcionalitása ellenére is jelentősen hozzájárult a mobiltelefonok fejlődéséhez. Továbbra is annak a kornak a szimbóluma, amikor a hangsúly a személyes, hordozható kommunikációs eszközökre helyeződött át. Bár a StarTAC 85 technológiailag meghaladta, a StarTAC 85 a Motorola szerepének bizonyítéka a mobiltelefontérkép alakításában.