Ad
Bevezetés
A Motorola StarTAC 75, az 1997-ben bemutatott úttörő mobilkészülék a Motorola innovatív ugrását jelenti a mobiltelefon-iparban. A StarTAC 75 az első kagylós vagy „flip” telefonok egyikeként kompakt, karcsú kialakításával és korának legmodernebb technológiájával megragadta a közönség fantáziáját. Bár ma már a múlt relikviája, ez a telefon egykor a modernitás és a stílus szimbóluma volt.
Tervezés és kivitelezés
A Motorola StarTAC 75 kialakítása jelentősen eltért az akkori hagyományos, tégla stílusú telefonoktól. A 98 x 57 x 23 mm-es méretével és mindössze 112 grammos súlyával hihetetlenül kompakt és könnyű volt. Ezáltal hordozhatóvá és könnyen hordozhatóvá vált, kényelmesen elfér egy zsebben vagy táskában. Zárt állapotban a kagylóhéj kialakítása megvédte a billentyűzetet a véletlen tárcsázástól. A Mini-SIM-nyílás használata összhangban volt a korai mobiltelefonokkal, és a kompakt SIM-kártyaformátumok felé való átmenetet jelentette.
Megjelenítés
A StarTAC 75 alfanumerikus kijelzője legfeljebb két sornyi, egyenként 12 karakteres szöveget tudott megjeleníteni, amelyet a felhasználói értesítésekhez rögzített ikonok egészítettek ki. A kijelző mai mércével mérve alapszintű volt, de a korban tökéletesen működőképes, éppen elég helyet kínált a telefonszámok és rövid üzenetek leolvasásához.
Ad
Teljesítmény és jellemzők
A kizárólag a GSM 1800-as hálózaton működő Motorola StarTAC 75 elsősorban a korai európai és ázsiai piacokat szolgálta ki. Mivel nem támogatta a GPRS-t vagy az EDGE-t, szigorúan hangközpontú készülék volt, adatátviteli képességek nélkül. Memóriája korlátozott volt, mindössze 100 kapcsolat tárolására volt képes, ami akkoriban megfelelőnek számított. A telefon 10 tárcsázott, 5 fogadott és 5 nem fogadott hívást tudott naplózni, így a felhasználók nyomon követhették a legutóbbi kommunikációt.
E korlátozások ellenére a telefon figyelemre méltó volt az SMS-üzenetek gyakorlati használata miatt, amely a 90-es évek végén a kommunikáció egyik fellendülőben lévő formája volt. Nem rendelkezett azonban olyan funkciókkal, mint a böngésző, a játékok vagy az óra és az ébresztő, így elsősorban a hanghívásokra és az egyszerű szöveges üzenetküldésre koncentrált.
Audio és kommunikáció
Hangszóró hiányában a felhasználóknak a fülhallgatóra kellett hagyatkozniuk a hívások során. A riasztási típusok egyszólamú csengőhangokra korlátozódtak, amelyek akkoriban szabványosak voltak, de ma már eléggé nosztalgikusak. A 3,5 mm-es audiocsatlakozó hiánya azt jelentette, hogy nem volt lehetőség a fejhallgató használatára, amelyet abban a korszakban nem gyakran használtak a telefonokhoz. A kommunikációs lehetőségek gyéren voltak jelen, mivel a telefon nem támogatta az olyan modern csatlakozási lehetőségeket, mint a Bluetooth, a WLAN vagy az USB, ezzel is hangsúlyozva egyszerű kommunikációs eszközként betöltött szerepét.
Az akkumulátor élettartama
A StarTAC 75 egy kivehető 500 mAh NiMH akkumulátorral működik, és körülbelül 40 óra készenléti időt és körülbelül 2 óra beszélgetési időt kínál. Ez viszonylag szerény volt, ami rendszeres töltést tett szükségessé, különösen gyakori használat esetén. Az akkumulátor cserélhető jellege előnyös volt, mivel lehetővé tette a felhasználók számára, hogy szükség esetén tartalék akkumulátorokat hordjanak maguknál.
Összegzés
A Motorola StarTAC 75 a megszűnt státusza ellenére továbbra is jelentős fejezet a mobiltelefonok történetében. Forradalmi formatervezése megalapozta a jövőbeli mobilkészülékek esztétikáját, és precedenst teremtett a kompakt, felhasználóbarát telefonok számára. Bár funkciói a modern okostelefonokhoz képest kezdetlegesnek számítanak, a StarTAC 75 a korszakában a mérnöki munka csodája volt, amely egyensúlyt teremtett a funkcionalitás és a személyes és stílusos elektronikus eszközök iránti igény között. A mobiltelefonok fejlődéséhez való hozzájárulása miatt a StarTAC 75 különleges helyet foglal el a technológiai örökségben.
Ad