Ad
Motorola SLVR L9 felülvizsgálata
A 2007 februárjában bemutatott Motorola SLVR L9 egy olyan korszak fejezetét képviseli, amikor a karcsú, cukorkás telefonok a stílus és a hasznosság ötvözése miatt nagyon keresettek voltak. Bár már nem gyártják, jellemzői nosztalgikusan visszhangoznak, és a mobiltechnológia fejlődéséről szólnak.
Tervezés és kivitelezés
A Motorola SLVR L9 egy kompakt készülék, méretei 113 x 49 x 11,5 mm, súlya pedig mindössze 96 gramm. Vékony profiljának, masszív felépítésének és kompakt méreteinek köszönhetően könnyen kezelhető és bármelyik zsebbe vagy táskába becsúsztatható. A mini-SIM és a 256K színű TFT-kijelző használata tovább növelte a vonzerejét, bár az 1,9 hüvelykes képernyő mérete és a 176 x 220 pixeles felbontás a mai szabványok szerint korlátozónak tűnhet. Abban az időben a háttérképek és képernyővédők letöltésének lehetősége ízelítőt nyújtott a felhasználóknak a személyre szabás lehetőségéből.
Megjelenítés
Bár az SLVR L9 kijelzője most szerénynek tűnhet, a képernyő-test arány nagyjából 20,5% és a pixelsűrűség körülbelül 148 ppi, a maga idejében elegendő volt, és egyensúlyt teremtett az alapvető felhasználói felület és az akkumulátor hatékonysága között. A kijelző 256K színmélysége biztosította, hogy a képek és témák élénkek legyenek a kis képernyőn.
Kamera képességek
Az egyetlen 2 MP-es kamerával felszerelt SLVR L9 alapvető fényképezési és videofelvételi funkciókat biztosított (CIF-minőségben), amelyek elegendőek voltak alkalmi pillanatképek és rövid klipek készítéséhez. Nem rendelkezett azonban semmiféle előlapi kamerával a szelfikészítéshez, ami a megjelenési időszakban még nem volt mindenütt jelen a mobilkészülékekben.
Ad
Teljesítmény és csatlakoztathatóság
A telefon 20 MB-os belső memóriája egy külön microSD-nyíláson keresztül bővíthető volt, így a felhasználók további zenei és médiafájlokat tárolhattak, ami a maga idejében jelentős funkció volt. A telefonkönyv támogatta a fényképes hívást, ami fokozta a hívás élményét. Bár az SLVR L9 nem rendelkezett modern adatkapcsolati lehetőségekkel, a vezeték nélküli zenehallgatást megkönnyítő Bluetooth 2.0 A2DP-vel rendelkezett. A 3,5 mm-es jack-csatlakozó hiányát az RDS-képes sztereó FM-rádió, valamint a letölthető polifonikus és MP3-csengőhangok kompenzálták.
Szoftver és multimédia
A Java-támogatás (MIDP 2.0) lehetővé tette a felhasználók számára, hogy különböző játékokat és alkalmazásokat töltsenek le, így a készülék funkcionalitása az előre telepített lehetőségeken túl is bővült. Emellett az olyan multimédiaformátumok, mint az MP3, AAC és MP4 támogatása is kielégítette az alapvető szórakoztató igényeket.
Az akkumulátor élettartama
A kivehető 880 mAh-s Li-Ion akkumulátorral az SLVR L9 akár 350 óra készenléti időre és 4 óra beszélgetési időre is képes volt. Az akkumulátor ilyen hosszú élettartamát nagyra értékelték, biztosítva, hogy a felhasználók gyakori újratöltés nélkül hosszabb ideig kapcsolatban maradjanak.
További jellemzők
A telefonból hiányzott a fejlett helymeghatározási technológia, mint például a GPS, és nem támogatta a Wi-Fi-t, ehelyett a GSM, GPRS és EDGE kapcsolatra támaszkodott. Ez volt jellemző a korabeli mobilokra, amelyeket inkább hang- és SMS-kommunikációra, mintsem adattömeges alkalmazásokra szántak. Az olyan alapvető üzenetküldési lehetőségekre, mint az SMS, az EMS, az MMS, az e-mail és az azonnali üzenetküldés, helyezett hangsúlyt, ami kiemelte, hogy a mobiltelefon egy kommunikáció-központú eszköz.
Összegzés
A Motorola SLVR L9 egy letűnt korszak tanúja, ahol a stílus és a kompaktság volt a legfontosabb. A körülbelül 70 eurós elfogadható árazás széles közönség számára elérhetővé tette, és alapvető funkciókat kínál egy csipetnyi eleganciával. Bár technológiája a mai okostelefonokhoz képest kezdetlegesnek tűnik, a 2000-es évek közepén a mobiltelefonálás lényegét foglalta magába.
Ad