Motorola RAZR i XT890

Bevezetés

A Motorola RAZR i XT890, amelyet 2012 szeptemberében jelentettek be és a következő év októberében adtak ki, az Intel-alapú lapkakészlet alkalmazásával markáns lépést jelentett a mobiltechnológiában, amikor a legtöbb okostelefon ARM-alapú alternatívákat használt. A telefon gyorsan ismertté vált robusztus felépítéséről, egyedülálló feldolgozási képességeiről és funkcionális kialakításáról. Bár a RAZR i-t mára már nem gyártják, innovatív funkciói és kompakt, hatékony teljesítményképességei miatt még mindig figyelemfelkeltő.

Tervezés és kivitelezés

A Motorola RAZR i kompakt és tartós kialakítású, 122,5 x 60,9 x 8,3 mm méretű és mindössze 126 gramm súlyú. A telefon teste fröccsenésálló, így némileg ellenálló a véletlen vízzel való érintkezéssel szemben. A Corning Gorilla Glass üveggel felszerelt képernyő fokozott védelmet nyújt a karcolásokkal és kisebb esésekkel szemben. A készülék a Micro-SIM foglalattal és a kényelmes fogással elősegíti a használhatóságot, fenntartva a Motorola tartós és praktikus telefonépítésről szerzett hírnevét.

Megjelenítés

A 4,3 hüvelykes Super AMOLED Advanced kijelzővel rendelkező RAZR i élénk színmegjelenítést és mély kontrasztokat biztosít. Az 540 x 960 képpontos felbontás kielégítő megjelenítési élményt nyújt, bár a modern HD-szabványokhoz képest elmaradhat. A körülbelül 68,3%-os képernyő-test arány a mai normákhoz képest jelentős kereteket sugall, a maga korában azonban teljesen megfelelő volt. A végtelen névleges kontrasztarány és a tekintélyes napfény-olvashatóság egy olyan képernyőre utal, amely 2012-ben versenyképes lett volna a kültéri láthatóság szempontjából.

Teljesítmény

A RAZR i egy Intel Atom Z2460 lapkakészlettel tűnt ki, amelyet egy 2 GHz-es processzor egészített ki. Ez a választás a Motorola alternatív CPU-architektúrákba való belevágását jelentette, ami megkülönböztette a piac számos kortársától. A hozzá tartozó PowerVR SGX540 GPU gondoskodott a grafikus teljesítményről. Az 1 GB RAM támogatásával a telefon viszonylag hatékonyan tudta kezelni a mindennapi feladatokat, bár bizonyos igényes alkalmazások próbára tehetik a korlátokat. A készülék eredetileg Android 4.0.4 (Ice Cream Sandwich) operációs rendszerrel futott, de a Motorola frissítési utat biztosított az Android 4.4.2 (KitKat) rendszerre, így a felhasználók számára jobb és elérhetőbb szoftveres élményt kínált.

Kamera

A RAZR i 8 MP-es hátlapi kamerával volt felszerelve, amely autofókusszal és LED vakuval rendelkezik. Képes volt 1080p videók rögzítésére 30 képkocka/másodperc sebességgel, ami a maga idejében egy középkategóriás okostelefon esetében tiszteletre méltó specifikációnak számított. A HDR-funkciókkal kiegészítve a felhasználók számára továbbfejlesztett képalkotási lehetőségeket biztosított. A VGA előlapi kamera azonban szerény volt, és leginkább az alapvető szelfi feladatokra és videohívásokra volt alkalmas.

Csatlakoztathatóság és funkciók

A csatlakoztathatósághoz megfelelően felszerelt készülék több sávban támogatta a Wi-Fi-t, beleértve az a/b/g/n-t, és olyan funkciókat kínált, mint a DLNA és a mobil hotspot képességek. A Bluetooth 2.1 EDR-rel és az aptX értékes vezeték nélküli képességekkel egészítette ki a telefont. Bár az FM-rádió hiányzott, az NFC beépítése hasznos, bár a korabeli viszonyok között kevésbé elterjedt funkciót jelentett. Az olyan alapvető helymeghatározási technológiák, mint a GPS az A-GPS-szel és az S-GPS-szel együtt pontos navigációt biztosítottak, növelve a telefon általános használhatóságát.

Hang és akkumulátor élettartam

A Motorola a hagyományos audioigényeket 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozóval és egy alkalmas hangszóróval elégítette ki. Ami az akkumulátort illeti, a RAZR i nem cserélhető 2000 mAh-s Li-Ion akkumulátorral rendelkezett, amely akár 20 óra beszélgetési időt is biztosíthatott. A 64 órás tartóssági érték dicséretes volt, így a hosszú élettartam tekintetében meglehetősen versenyképes volt a társai között.

Összegzés

A Motorola RAZR i XT890 annak ellenére, hogy megszűnt, a technológia történetének egy figyelemre méltó darabja marad, amely az okostelefonok kísérletezésének egy fontos pillanatát emeli ki. Intel lapkakészlete és tartós, kompakt kialakítása a korabeli mainstream okostelefonok vonzó alternatíváját jelentette. Bár a későbbi modellek technológia és képességek tekintetében messze felülmúlták, a RAZR i robusztus, megbízható opcióként szolgált eredeti közönsége számára, a teljesítmény és az átgondolt dizájnelemek egyedülálló keverékét kínálva.