Ad
Motorola MPx100 felülvizsgálat
A Motorola MPx100 annak ellenére, hogy a hivatalos megjelenés előtt törölték, továbbra is a mobiltörténelem érdekes darabja. Eredetileg 2004 első negyedévében jelentették be, és az akkori ambiciózus funkciókészletének köszönhetően az okostelefonok piacának jelentős szereplője lett volna. Tervezésének és képességeinek különböző aspektusai azonban megmutatják, hogy milyen lehetőségek rejlettek benne, és milyen korlátok vezettek a törléséhez.
Tervezés és kivitelezés
Az MPx100 kompakt és praktikus kialakítású, mérete 114 x 50 x 22 mm, súlya 130 gramm. A 2000-es évek eleji okostelefonokhoz képest viszonylag könnyű volt, így hordozható és könnyen kezelhető volt. A készülék Mini-SIM-kártyát használt, és a használhatóságot szem előtt tartva készült, tisztességes fogást és kezelhetőséget kínálva. A 65 000 szín megjelenítésére képes TFT-kijelző 176 x 220 pixeles felbontást biztosított, ami akkoriban szabványosnak számított. Bár a kijelző nem volt úttörő, támogatta a letölthető háttérképeket és képernyővédőket, lehetővé téve a felhasználók számára bizonyos szintű testreszabást.
Operációs rendszer és teljesítmény
A készülék a Microsoft Smartphone 2003 operációs rendszert használta, a TI OMAP 1710 lapkakészletet használva, 200 MHz-es ARM926EJ-S processzorral. Ez a beállítás célja az volt, hogy az akkoriban elérhető alapvető okostelefon-műveletekhez megfelelő teljesítményt nyújtson. Bár nem volt kiemelkedően gyors, a tervezett funkciókhoz, például a hívások kezeléséhez, az üzenetküldéshez és az alapvető alkalmazások futtatásához elegendő volt. A 64 MB belső memória, amelyet egy SD-kártya foglalat egészített ki, azt jelezte, hogy a telefon a médiafájlok külső tárolására adott prioritást, kiemelve a tervezés előrelátását a korlátozott fedélzeti tárolási problémák kezelésében.
Ad
Kamera képességek
A fotózás szerelmeseinek 2004-ben az MPx100 egyetlen 1,3 MP-es kamerával volt felszerelve. Ez megfelelő felbontásnak számított az alkalmi fényképezéshez és az útközbeni pillanatok megörökítéséhez. A LED-villanó beépítése azt jelezte, hogy a gyenge fényviszonyok között történő fényképezés javítására összpontosítottak, bár a videofelvétel és az előlapi kamera hiánya jelentős korlátozást jelentett, ami aláhúzta a korszak elsődleges fényképezésre való hagyatkozását.
Audio és csatlakozási funkciók
Ami a hangot illeti, a telefon nem rendelkezett hangszóróval vagy 3,5 mm-es audiocsatlakozóval, ami korlátozta volna a felhasználókat arra, hogy a rezgésre és a polifonikus csengőhangokra támaszkodjanak a riasztásokhoz. Korát tekintve a Bluetooth 2.0 hiánya, mivel csak Bluetooth 1.1 volt a fedélzeten, korlátozta a fejlett csatlakozási lehetőségeket, például a kihangosítást és a fájlátvitelt.
Ami a csatlakoztathatóságot illeti, az MPx100 nem rendelkezett WLAN-nal vagy rádióval, de tartalmazott opcionális GPS helymeghatározást - ez a figyelemre méltó opció a navigációs funkciók iránti korai érdeklődésre utalt. Az infravörös port klasszikus választás volt az adatátvitelhez, amely a Bluetooth és az USB szabványok széles körű elterjedése előtt volt elterjedt. Az univerzális USB-port hiánya, amelyet egy saját USB-port helyettesített, valószínűleg korlátozta a telefon használhatóságát a nem Motorola tartozékokkal.
Böngésző és multimédia
Az MPx100 egy olyan WAP 1.2.1 böngészővel rendelkezett, amely képes volt alapvető HTML oldalak betöltésére, és kielégítette az akkoriban jellemző alapvető böngészési igényeket. A multimédia a mai szabványokhoz képest némileg korlátozott volt, de támogatott egy sor hangformátumot, mint például MP3, AAC és OGG, ami a korszakban lenyűgöző volt. A dedikált hangszóró hiánya azonban azt jelentette, hogy a médiafogyasztáshoz külső kiegészítőkre volt szükség.
Akkumulátor és egyéb
A telefon kivehető Li-ion akkumulátort tartalmazott, ami a csere szempontjából kényelmes - ez fontos funkció, amikor az akkumulátorok idővel általában leépülnek. Az említett konkrét színválasztási lehetőségek hiánya korlátozott személyre szabhatóságra utal a készülék megjelenését illetően.
Összefoglalva, a Motorola MPx100 egy ambiciózus kísérlet volt a 2000-es évek elején fellendülőben lévő okostelefon-technológiák kihasználására. Bár olyan előremutató elemeket mutatott be, mint a külső tárolási lehetőségek és a multimédiás képességek, a modern csatlakozási szabványok és a multimédiás funkciók hiánya valószínűleg befolyásolta a törlését. E buktatók ellenére a készülék továbbra is lenyűgöző betekintést nyújt abba, hogy milyen irányba fejlődtek az okostelefonok abban a korszakban.
Ad