Ad
Bevezetés
A Motorola M3788 egy reliktum az 1990-es évek végéről, abból a korszakból, amikor a mobiltelefonok még csak most kezdtek tömegesen elterjedni. Az 1999-ben bejelentett készüléket alapvető kommunikációs igények kielégítésére tervezték. Abban az időben megállta a helyét a piacon, de azóta már nem forgalmazzák a fejlettebb technológia javára. Az M3788 a korai mobiltelefonok jellegzetes funkcióit és korlátait mutatja be, ami azt bizonyítja, hogy a technológia milyen sokat fejlődött.
Tervezés és kivitelezés
A Motorola M3788 robusztus, praktikus kialakítású, 140 x 50 x 25 mm-es méretekkel és 170 grammos tömeggel rendelkezik. A korszakra jellemző, masszív felépítése a tartósság érzetét keltette. A telefon mini-SIM foglalattal volt felszerelve, ami akkoriban általános szabvány volt. Az „Optimax” feliratú monokróm grafikus kijelző 96 x 32 képpont felbontású volt, és négy sornyi szöveget, valamint rögzített ikonokat tudott megjeleníteni. Bár mai mércével mérve primitív, ez a képernyő elegendő volt elsődleges funkciójához: az egyszerű kommunikációhoz.
Hálózat és csatlakoztathatóság
A GSM 900/1800 sávokon működő M3788 készüléket a megjelenésekor elterjedt 2G hálózatokhoz szánták. Nem támogatott semmilyen fejlett adatátviteli technológiát, mint a GPRS vagy az EDGE, kizárólag a hangkommunikációra összpontosított. A telefon nem rendelkezett semmilyen modern csatlakozási lehetőséggel - sem WLAN, sem Bluetooth, sem USB -, ami kiemelte egyszerű távközlési eszközként betöltött szerepét.
Memória és jellemzők
A tárolás minimális volt, és a SIM-kártya által kínált lehetőségekre korlátozódott. A felhasználók 10 tárcsázott, 5 fogadott és 5 nem fogadott hívás hívásnaplóját tudták tárolni. Ez a csupasz megközelítés azt jelzi, hogy az M3788-at olyan felhasználóknak szánták, akiknek nem volt szükségük többre, mint az alapvető híváskezelésre. A SIM-kártya kapacitását meghaladó külső memóriakártyák vagy belső telefonkönyv-funkciók nem voltak támogatottak.
Ad
Hang és hang
A Motorola M3788 hangképességei egyszerűek voltak, a monofonikus csengőhangok voltak az egyetlen hangjelzés típus. Nem volt hangszóró vagy 3,5 mm-es audiocsatlakozó, ami azt jelentette, hogy multimédiás funkciók nem léteztek - ismét hangsúlyozva a telefon hanghívásokra való összpontosítását.
Az akkumulátor élettartama
A kivehető NiMH 700 mAh kapacitású akkumulátorral felszerelt Motorola M3788 körülbelül 110 óra készenléti idővel és 230 perc beszélgetési idővel rendelkezik. Ezek a specifikációk a korszakra jellemzőek voltak, és mérsékelt használatot biztosítottak két töltés között. Az akkumulátor kivehető jellege praktikus volt, mivel a felhasználók könnyen kicserélhették, ha az akkumulátor teljesítménye csökkent.
Felhasználói felület és funkcionalitás
A felhasználói felület és a funkcionalitás korlátozott volt. A telefon támogatta az alapvető SMS-üzenetküldést, de nem rendelkezett olyan funkciókkal, mint a webböngésző, az ébresztő, illetve az előre telepített alkalmazások vagy játékok. Nem voltak érzékelők, és nem támogatták a Java-t sem, így az M3788 egy tisztán funkcionális, hívásokra és egyszerű szöveges kommunikációra szánt készülék maradt.
Összegzés
A Motorola M3788 egy másik korszak mobiltechnológiájának pillanatképe. Bár ma kezdetlegesnek tűnhet, megjelenése idején jól szolgálta a célját. Funkciói megfeleltek a felhasználók elvárásainak és az 1990-es évek végének technológiai korlátainak. Mint kifutott modell, a történelem egy darabja, amely jól szemlélteti a mobiltelefon-technológia gyors fejlődését az alapvető kommunikációs eszközöktől a mai multifunkciós okostelefonokig.
Ad