Ad

Bevezetés
2010-ben a Motorola bemutatta a FLIPSIDE MB508-at, egy középkategóriás okostelefont, amelyet a fizikai billentyűzetet nagyra értékelő felhasználóknak szánt. Az októberi bejelentéssel és az ugyanezen év novemberi megjelenéssel ez a készülék azon okostelefon-felhasználókat kívánta megszólítani, akiknek mind az érintőképernyős, mind a gépi kezelőfelületre szükségük volt. Bár ma már nem gyártják, a megjelenésekor az okostelefonok átmeneti szakaszát testesítette meg, amikor a tapintható visszajelzés és az érintőképernyős technológia még csak az egyensúlyt kereste.
Tervezés és kivitelezés
A Motorola FLIPSIDE MB508 büszke a kompakt kialakítására: mérete 109,5 x 57,5 x 15 mm, súlya pedig jelentős, 145 gramm. Bár a mai szabványok szerint viszonylag vastag, mégis masszív felépítésű, és kényelmes volt kézbe venni. Kiemelkedő tulajdonsága a teljes QWERTY billentyűzet volt, amely jelentős vonzerőt jelentett azon felhasználók számára, akik a tapintható gépelés élményét az érintőképernyős bevitel helyett értékelték, és a navigációhoz érintésérzékeny trackpaddal is rendelkezett. A Mini-SIM használata a korszakra jellemző volt, ami egyfajta nosztalgia-spektrumot kölcsönzött a készüléknek. A modern mérések szerint körülbelül 45,4%-os képernyő-test arány, valamint a TFT-kijelző azonban kevésbé volt lenyűgöző, bár a korszaknak megfelelő volt.
Megjelenítés
A FLIPSIDE 3,1 hüvelykes kijelzője 320 x 480 képpontos felbontású, körülbelül 186 ppi sűrűségű. Bár a pixelsűrűség és a színvisszaadás szerény volt, a képernyő hatékonyan szolgálta az alapvető funkciókat. Az élő widgetekkel ellátott MOTOBLUR UI használata a Motorola kísérlete volt arra, hogy a közösségi médiát és az üzenetküldést integrálja a kezdőképernyőbe, fokozva a felhasználói interakciót.
Teljesítmény és szoftver
Az Android 2.2 (Froyo) operációs rendszerrel felszerelt FLIPSIDE egy 720 MHz-es Cortex-A8 processzorral és egy TI OMAP 3410 chipkészlettel futott. Figyelemre méltó volt a PowerVR SGX530 GPU beépítése, bár ez inkább az alapvető grafikai funkciókat biztosította, mint a csúcsteljesítményt. A mindössze 512 MB belső tárhellyel és 512 MB RAM-mal a teljesítmény alapszintű volt, elsősorban alapvető alkalmazásokhoz és mérsékelt többfeladatos működéshez tervezték. A bővíthető tárhelyet kínáló microSDHC-nyílás azonban kedvező tulajdonsága volt ennek a középkategóriás telefonnak, az alapkínálat 2 GB-ot tartalmazott.
Ad
Kamera
A szerény 3,15 MP-es fő kamerából hiányoztak az olyan kiegészítő funkciók, mint az autofókusz és a vaku, amelyek az egyszerű fényképezést célozzák. Képes volt 25 kép/mp sebességgel CIF minőségben videót rögzíteni. A szelfikamera hiánya összhangban volt az akkori kategóriájú készülékekkel, amelyek inkább a funkcionalitás felé hajoltak a képalkotás sokoldalúsága helyett.
Csatlakoztathatóság és egyéb jellemzők
Ami a csatlakoztathatóságot illeti, a FLIPSIDE támogatta a GSM és HSPA technológiákat, és olyan sávokon működött, amelyek a HSPA-n keresztül 7,2/2 Mbps sebességgel lehetővé tették a tisztességes adatátviteli sebességet. A készülék tartalmazott Wi-Fi 802.11 b/g/n-t, Bluetooth 2.1-t A2DP-vel a vezeték nélküli hangfolyamhoz, valamint GPS-t A-GPS-szel a navigációhoz. Figyelemre méltó, hogy támogatta az FM rádiót és a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozót is, hangsúlyozva a szórakoztató funkciókat. A HTML és az Adobe Flash Lite jelenléte támogatta a változatos internetes tevékenységeket.
Az akkumulátor élettartama és egyéb
A telefonban egy cserélhető Li-Ion 1170 mAh kapacitású akkumulátor kapott helyet. Az akár 288 órás készenléti idővel és 7 óra 20 perces (2G) és 5 óra 20 perces (3G) beszélgetési idővel rendelkező akkumulátor csak mérsékelt használatra volt elegendő. A készülék fekete színben érkezett, és betartotta a 0,50 W/kg (fej) és 0,76 W/kg (test) SAR-normákat, egyensúlyt teremtve a biztonsági szempontok és a teljesítmény között.
Összegzés
A Motorola FLIPSIDE MB508 170 EUR körüli induló árával megfizethető választásnak bizonyult azon fogyasztók számára, akik a tapintható gépelési élményt a szokásos okostelefon-funkciókkal kombinálva keresik. Bár ma már korlátozottnak tűnhet, a maga korában praktikus és pragmatikus választás volt, amely kielégítette az alapvető kommunikációs és csatlakozási igényeket, miközben az egyre inkább az érintőképernyők által uralt korszakban a fizikai billentyűzetet kedvelő felhasználók számára is vonzó volt.
Ad