Motorola E390

Bevezetés

A Motorola E390 egy olyan mobiltelefon volt, amely a 2000-es évek eleji mobiltechnológia jelentős pontját jelentette, és olyan felhasználókat célzott meg, akik alapvető mobilfunkciókat kívántak néhány multimédiás funkcióval kombinálva. A 2003 negyedik negyedévében bejelentett modellt végül törölték, és soha nem jutott el a fogyasztói piacra. Ennek ellenére a telefon javasolt specifikációi és kialakítása érdekes betekintést nyújt a korabeli mobiltechnológiai trendekbe.

Tervezés és kivitelezés

A Motorola E390 a 2000-es évek elejének mobiltelefonjaival összhangban lévő kompakt kialakítást mutatott be. A 107 x 46 x 22 mm-es méretekkel és 100 grammos tömeggel a hordozhatóságot és a robusztusságot egyaránt sugallta. A Mini-SIM foglalat használata a korszakban szokásos volt. Bár ezek a méretek a mai ultravékony szabványok szerint terjedelmesnek tűnhetnek, a méret jól megfelelt a korabeli funkcionális, mégis változatos igényeknek. A mobiltelefonok korábbi kialakításaira jellemző alapvető elem, amely hiányzott, bármilyen külső hangszóró vagy 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó volt, hangsúlyozva, hogy a készüléket elsősorban alapvető hívásokra és üzenetküldésre használják.

Megjelenítés

A telefon TFT-kijelzője 65K színt tudott megjeleníteni 176 x 220 pixeles felbontással - ez viszonylag nagy felbontás volt a korszak alaptelefonjaihoz képest. Bár a képernyő nem vehette fel a versenyt a modern kijelzőkkel, a háttérképek és egyszerű grafikák kezeléséhez megfelelő volt, amelyek letölthetők voltak. A színmélységre való összpontosítás lehetővé tette a felhasználók számára, hogy a technológiai korszak korlátain belül vizuálisan vonzó menüélményt kapjanak.

Kamera

Ami a fényképezést illeti, a Motorola E390 egyetlen VGA-kamerát kínál. Bár a mai szabványok szerint ez minimális felbontást kínál, a tervezett megjelenési időszakban ez elegendő volt az alapvető pillanatképekhez. A videofelvételi funkció és a szelfikamera hiánya azt jelezte, hogy a készüléket elsősorban kommunikációs eszköznek, nem pedig multimédiás eszköznek tervezték.

Audio és hangképességek

Bár az E390 tartalmazott rezgést és letölthető polifonikus és MP3 csengőhangokat, a hangszóró és a hagyományos audiocsatlakozó hiánya aláhúzta, hogy nem összpontosított a zenére és a hangminőségre. A telefon azonban beépített egy hangkompozíciót lehetővé tevő funkciót, amely a személyre szabás egy olyan rétegét adta hozzá, amelyet társainál ritkán láthattunk.

Csatlakoztathatóság és kommunikáció

Alapvető kialakítása ellenére az E390 számos kommunikációs technológiát tartalmaz. Támogatta a Bluetooth-kapcsolatot, ami a korabeli vezeték nélküli kommunikációban jelentős újdonságnak számított. A telefonból azonban hiányzott a WLAN és az EDGE, így az internetes képességek a GPRS-re korlátozódtak. Az infravörös port jelenléte azonban lehetővé tette a rövid hatótávolságú adatátvitelt, amely a Bluetooth széles körű elterjedése előtt népszerű módszer volt. Az üzenetküldési funkciók között szerepelt SMS, EMS, MMS, e-mail és azonnali üzenetküldés, ami a legkülönfélébb kommunikációs igényeket elégítette ki.

Akkumulátor és teljesítmény

A Motorola E390 tápellátását egy cserélhető Li-Ion akkumulátor biztosította. A telefon 160 és 210 óra közötti készenléti időt és 5-10 óra közötti beszélgetési időt ígért, ami bőséges akkumulátor-üzemidőt biztosít, ami elegendő a funkciótelefonokra jellemző rendszeres napi használathoz. A kivehető akkumulátor kialakítása lehetővé tette a könnyű cserét, ami praktikus funkció volt a készülék hosszú élettartamát és rugalmasságát értékelő felhasználók számára.

Végső gondolatok

Összességében, bár a Motorola E390 soha nem került kereskedelmi forgalomba, hidat képviselt a tisztán beszéd- és szöveges telefonok és a fejlettebb médiaképes készülékek között. Funkciói a 2000-es évek eleji mobiltechnológia törekvéseinek pillanatképét mutatták be, amely a csatlakoztathatóság és a személyre szabhatóság kiterjesztésére összpontosított az adott technológiai korszak korlátain belül. Ha piacra került volna, akkor az alapfunkciók és néhány korai multimédiás képesség kombinációját kereső felhasználók számára lehetett volna vonzó.