Ad
Bevezetés
A 2004 negyedik negyedévében piacra dobott Motorola E375 egy kifejezetten használati modell volt egy olyan korszakban, amikor a mobiltelefonok egyszerű kommunikációs eszközökből multimédiás kütyükké váltak. Bár az E375-öt mára már nem gyártják, a 2000-es évek közepének mobiltechnológiájáról lenyűgöző pillanatképet nyújt, mivel olyan alapvető funkciókat kínált, amelyek akkoriban igen praktikusnak számítottak. Ez a felülvizsgálat a készülék kialakítását, funkcionalitását és általános teljesítményét vizsgálja.
Tervezés és kivitelezés
A Motorola E375 klasszikus, a 2000-es évek eleji, 111 x 47 x 22 mm-es és 102 gramm súlyú cukorkadíszes kialakítással rendelkezik. Kompakt és könnyű jellegének köszönhetően kényelmesen kézbe vehető és könnyen hordozható. A telefon „Retro piros” és „ködkék” színben volt kapható, ami egy kis hangulatot kölcsönzött az egyébként szabványos megjelenésnek. Az akkoriban szabványos Mini-SIM-et használta, amely egy tartós műanyag testben kapott helyet, amely ellenállt a mindennapi igénybevételnek.
Megjelenítés
Az E375 176 x 220 képpontos TFT-kijelzővel rendelkezett, amely 65K szín megjelenítésére volt képes. Bár a mai szabványok szerint korlátozott, ez a kijelző a maga korában megfelelő volt, lehetővé téve az alapvető navigációhoz és az egyszerű grafikák megtekintéséhez szükséges tiszta képi megjelenítést. A kijelző mérete és színképessége egy belépő szintű telefonhoz képest elegendő volt, így viszonylag könnyen lehetett vele szöveges üzeneteket olvasni és alapvető képeket nézegetni.
Tárolás és memória
Az E375 belső memóriája szerény 5 MB volt, és nem volt lehetőség a memória külső kártyákkal történő bővítésére. Ez azt jelentette, hogy a felhasználóknak gondosan kellett kezelniük adataikat, és elsősorban a telefon 1000 névjegy tárolására alkalmas képességére támaszkodtak, ami akkoriban jelentős mennyiségnek számított. A hívásrögzítési funkció 10 tárcsázott, 10 fogadott és 10 nem fogadott hívást tett lehetővé, ami elegendő volt a szokásos hívásnaplózási igények kielégítésére.
Ad
Kamera
A telefon egyetlen VGA-kamerával rendelkezett, ami akkoriban a kategóriába tartozó telefonok alapvető jellemzője volt. Ez lehetővé tette a felhasználók számára, hogy alapvető fényképeket és videókat készítsenek, amelyek inkább alkalmi emlékek, mint kiváló minőségű fényképek készítésére alkalmasak. A szelfikamera hiánya azt tükrözte, hogy a készülék elsősorban az alapvető kommunikációra és a korlátozott multimédiás funkciókra összpontosított.
Hang és csatlakoztathatóság
Az E375 egyik korlátja a hangszóró és a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó hiánya volt, ami korlátozta a multimédiás képességeket. Ennek ellenére a telefon támogatta a rezgésjelzéseket, valamint a letölthető polifonikus és MP3-as csengőhangokat, amelyek némi testreszabási lehetőséget kínáltak a felhasználók számára. A csatlakozási lehetőségek minimálisak voltak, mivel hiányzott a WLAN, a Bluetooth, a GPS és még a szabványos rádió is, ehelyett az adatátvitelhez egy saját USB-kapcsolatot használtak.
Szoftver és funkciók
A telefonon alapszoftver futott, amely képes volt SMS, EMS, MMS, e-mail és azonnali üzenetküldés kezelésére, ami 2004-ben elengedhetetlen volt a kapcsolattartáshoz. A telefon WAP 2.0/xHTML böngészővel volt felszerelve, amely korlátozott mobil webes hozzáférést biztosított. Az egyszerű játékok és a Java-támogatás (MIDP 2.0) szükség esetén egy kis szórakozást nyújtottak. Az iTAP funkció a gyorsabb üzenettovábbítás érdekében szövegjósló funkciót kínált.
Az akkumulátor élettartama
Az E375 kivehető Li-Ion akkumulátorral érkezett, ami akkoriban szabványos volt. Ez az akkumulátor meglehetősen elfogadható, akár 180 órás készenléti időt és 5 óra 20 perces beszélgetési időt kínált, ami megfelel az alapvető napi használatra. A cserélhető akkumulátor kényelme azt jelentette, hogy a felhasználók szükség esetén könnyen kicserélhették, így meghosszabbítva a készülék működési élettartamát.
Összegzés
A Motorola E375 egy egyszerű készülék volt, amely a korai mobilkommunikációs technológia lényegét ragadta meg. Bár funkciókészlete a modern szabványok szerint korlátozottnak tűnik, a piacra dobása idején sikeresen kielégítette az alapvető funkcionális igényeket. Ez a telefon a mindennapi kommunikáció praktikus eszközeként szolgált, egyszerű kialakításával és alapvető funkcióival bepillantást engedett a 2000-es évek elejének mobiltechnológiájába.
Ad