Motorola DROID Maxx

Bevezetés

A Motorola DROID Maxx-ot először 2013 júliusában jelentették be, és ugyanezen év augusztusában adták ki. Gyorsan felhívta magára a figyelmet a jelentős akkumulátor-üzemidő, a robusztus teljesítmény és a karcsú dizájn ígéretével. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezt a készüléket már nem forgalmazzák, így az okostelefonok történetének egy darabkájává vált. Merüljünk el a részletekben, és értékeljük, hogy mi tette a DROID Maxx-et kiemelkedővé a maga idejében.

Tervezés és kivitelezés

A Motorola DROID Maxx elegáns és modern dizájnnal büszkélkedhet, méretei 137,5 x 71,2 x 8,5 mm-esek, súlya pedig 167 gramm. A készülék nano-SIM foglalattal rendelkezett, fröccsenésálló teste pedig a mindennapi használathoz ideális tartósságot biztosított. Az olyan feltűnő színekben, mint a fekete, a magasfényű piros és a fekete krómozott ékezetekkel kínált készülék különböző esztétikai preferenciáknak felelt meg. A telefon építési minőségét a Corning Gorilla Glass üveg egészítette ki, amely a képernyő fokozott védelmét biztosította.

Megjelenítés

A készülék 5 hüvelykes Super AMOLED kijelzője 720 x 1280 pixel felbontású, ami körülbelül 294 PPI pixelsűrűséget jelent. Bár a mai szabványok szerint nem éppen a legmodernebb, a kijelző a maga idejében igen lenyűgöző volt, élénk színeket és éles képeket kínált. A körülbelül 70,4%-os képernyő-test aránynak köszönhetően a felhasználók olyan magával ragadó látványt élvezhettek, amely meglehetősen versenyképes volt a korszak okostelefonjai között.

Teljesítmény

A motorháztető alatt a DROID Maxx a Qualcomm Snapdragon S4 Pro lapkakészletet használta, amely egy kétmagos, 1,7 GHz-es Krait processzorral és Adreno 320 GPU-val rendelkezik. Kezdetben az Android 4.2.2 Jelly Bean operációs rendszer futott rajta, ami a telefon megjelenésekor szabványos volt, de ma már eléggé elavultnak tűnhet. A 2 GB RAM-mal a készülék viszonylag könnyen kezelt több alkalmazást és mérsékelt multitaskingot, bár az igényesebb alkalmazások feszegethették a teljesítményhatárokat.

Kamera

A DROID Maxx kamerája egyetlen 10 MP-es hátsó kamerát tartalmazott autofókusszal és LED vakuval, amely 1080p videó 30 fps sebességgel történő felvételére képes. A kamera tisztességes fényképeket készített, de gyenge fényviszonyok között nem biztos, hogy a legélesebb eredményeket produkálta. Az előlapon egy 2 MP-es szelfikamera kínált alapvető funkciókat videohívásokhoz és alkalmi szelfikhez, de valószínűleg nem elégítené ki a mai szelfikedvelőket.

Csatlakoztathatóság és funkciók

Ez az okostelefon különböző csatlakozási lehetőségekkel volt felszerelve, mint például Wi-Fi 802.11 a/b/g/n, DLNA, Bluetooth 4.0 és NFC támogatás az érintés nélküli tranzakciókhoz, ami akkoriban viszonylag fejlett funkció volt. A helymeghatározási szolgáltatásokat a GPS- és a GLONASS-támogatás is erősítette. A töltéshez és adatátvitelhez szükséges microUSB 2.0 port jelenléte teljesen szabványos volt, és 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozóval is rendelkezett, ami a modern eszközökben már kevésbé elterjedt.

Az akkumulátor élettartama

A DROID Maxx egyik kiemelkedő jellemzője a lenyűgöző akkumulátor volt. A kivehető 3500 mAh-s Li-Ion akkumulátorral a készülék akár 600 óra készenléti időt és 48 óra beszélgetési időt ígért. Ez a hosszú akkumulátor-üzemidő jelentős eladási érv volt, és rendkívül vonzóvá tette a készüléket, különösen a gyakran mozgásban lévő felhasználók számára.

Összegzés

A Motorola DROID Maxx körülbelül 220 eurós áron, amikor elérhető volt, a stílus, a kitartás és a teljesítmény olyan keverékét kínálta, amely a felhasználók széles körének megfelelt. Bár a technológia a mai szabványok szerint elavultnak tűnhet, a telefon tartós kialakítás, bőséges akkumulátor-üzemidő és átfogó csatlakozási lehetőségek kombinációja a 2010-es évek közepén az okostelefonok piacának erős versenyzőjévé tette. Annak ellenére, hogy a DROID Maxx megszűnt, továbbra is figyelemre méltó fejezete a Motorola örökségének.