Ad
Tervezés és kivitelezés
A DROID BIONIC XT865 a maga korában ígéretes méretekkel rendelkezett, a 125,9 x 66,9 x 13,3 mm-es, kissé terjedelmes profillal és 158 grammos tömeggel. Ez a súly szilárd érzetet nyújtott, ami a robusztus felépítésre és a belsejében rejlő technológiára utal. A Mini-SIM használata a korszak telefonjainál szabványos volt, bár a mai, nano-SIM kártyákra átállt modern szabványok szerint elavultnak tűnik. A telefon dizájnja a Motorola tipikus stílusát követte - tartós és nem szűkszavú -, a fekete színösszeállítás pedig még professzionálisabbá tette a megjelenést.
Megjelenítés
A 4,3 hüvelykes TFT-kijelző, a képernyő mérete nagyvonalúnak számított a 2010-es évek eleji okostelefonok esetében. Felbontása 540 x 960 képpont volt, a pixelsűrűség pedig körülbelül 256 ppi. Bár ez a felbontás a jelenlegi szabványok szerint alacsony, a korszakban viszonylag éles volt, és a 16:9-es képarányt támogatta, ami jól megfelelt a médiafogyasztáshoz.
Teljesítmény
A motorháztető alatt a készülék egy Nvidia Tegra 2 AP20H lapkakészletet használ, kétmagos, 1,0 GHz-es Cortex-A9 CPU-val és ULP GeForce GPU-val. Ez a hardverkonfiguráció 2011-ben a legmodernebbnek számított, és akkoriban gyors teljesítményt ígért az alkalmazások és folyamatok számára. A telefon eredetileg Android 2.2.1 (Froyo) operációs rendszerrel került forgalomba, majd frissíthető volt Android 4.1.2 (Jelly Bean) operációs rendszerre, amely modernebb kezelőfelületet és alkalmazástámogatást kínált a felhasználóknak. Az 512 MB RAM a korszak okostelefonjaira jellemző volt, ha nem is kissé alacsonyabb, ami a többfeladatú képességeket befolyásolta, de általános használatra még mindig kezelhető volt.
Kamera
A DROID BIONIC egy 8 MP-es hátsó kamerát tartalmazott autofókusszal és kettős LED vakuval. Ezek a jellemzők a korban versenyképesek voltak, lehetővé téve a megfelelő fotóminőséget és megvilágítást gyenge fényviszonyok között. A videóképesség 720p-re korlátozódott, ami az alkalmi felvételek készítéséhez elegendő volt. Az előlapi kamera egy egyszerű VGA-érzékelő volt, elsősorban videohívásokhoz, nem pedig szelfikészítéshez, ami az akkori használati szokásokat tükrözte.
Ad
Csatlakoztathatóság
A csatlakozási lehetőségek átfogóak voltak, beleértve a CDMA-támogatást és a nagy sebességű LTE-kapcsolat ígéretét, ami az egyik kiemelkedő jellemzője volt, mivel az LTE éppen csak kialakulóban volt. A telefon emellett támogatta a Wi-Fi-t, a Bluetooth 2.1-et, a GPS-t A-GPS-szel, valamint a külső kijelzőkhöz való csatlakoztatáshoz szükséges HDMI-portot, ami 2011-ben viszonylag fejlettnek számított. Hiányzott azonban a rádiós funkció, amit hiányolhattak azok a felhasználók, akik a beépített rádiós lehetőségeket részesítették előnyben.
Akkumulátor
Az 1930 mAh kapacitású, kivehető Li-Ion akkumulátorral a telefon lehetővé tette a felhasználók számára, hogy hosszabb használat esetén tartalék akkumulátorokat hordjanak maguknál. Ez a kapacitás akkoriban jellemző volt, és gyakran szükségessé tette a gyakori töltést intenzív használat esetén, tekintettel az LTE-képes készülék és a nagy képernyő energiaigényére.
Ár és elérhetőség
A 250 EUR körüli árral bejelentett DROID BIONIC-ot közép- és felső kategóriás készülékként pozícionálták, ami tükrözi az adott időszakban fejlett specifikációit. Sajnos a projektet törölték, ami csalódást okozhatott azoknak, akik türelmetlenül várták a megjelenését, különösen azoknak a felhasználóknak, akik fejlett csatlakozási lehetőségekkel és szilárd teljesítményképességekkel rendelkező telefont kerestek.
Összegzés
A Motorola DROID BIONIC XT865 2011 elején figyelemre méltó okostelefon volt, innovatív funkcióival, amelyek a mobiltechnológiának a fejlettebb csatlakoztathatóság és számítási teljesítmény felé történő átmenetét tükrözték. Bár a törlése sok érdeklődő vásárlót hagyott azon töprengve, hogy mi lehetett volna, a készülék továbbra is lenyűgöző lábjegyzet marad a Motorola múltjában. Tervezése és funkciókészlete betekintést nyújt az okostelefonok tervezésének prioritásaiba és korlátaiba abban az időszakban.
Ad