Ad
Motorola C257: Visszatekintés
Bevezetés és hálózati technológia
A Motorola C257 egy érdekes műtárgy abból a korszakból, amikor a mobiltelefonok elsősorban kommunikációs eszközökként szolgáltak, nem pedig multifunkciós kütyükként. A 2005 harmadik negyedévében bejelentett telefon GSM-technológiával működik, és a 900/1800 MHz-es és a 850/1900 MHz-es sávban egyaránt működik a különböző modellekben, köztük a T250a modellben. Adatátvitelre azonban csak a GPRS 8-as osztályát támogatja, EDGE képesség nélkül, ami azt tükrözi, hogy inkább az alapvető funkciókat helyezi előtérbe, mint a nagy sebességű internet-hozzáférést. A telefon specifikációi nyilvánvalóvá teszik, hogy az akkoriban kialakulóban lévő mobiltechnológiai igényekkel rendelkező piacokra tervezték.
Tervezés és kivitelezés
A Motorola C257 a korában elterjedt klasszikus candy-bar kialakítással rendelkezik. A 109,9 x 49,9 x 14,9 mm-es méretekkel és a kompakt, 74 köbcentiméteres térfogattal a telefon könnyen kézbe vehető és hordozható, és mindössze 91 grammos súlyával a hordozhatóság megtestesítője. Mini-SIM-et használ, nincs hely külső memóriabővítésre, ezzel is hangsúlyozva az egyszerűséget. A telefon fekete színe eleganciát kölcsönöz az egyszerű kialakításnak.
Kijelző és felhasználói felület
A Motorola C257 65K szín megjelenítésére képes TFT-kijelzővel a korban szokásos vizuális képességekkel rendelkezik. A képernyő felbontása 128 x 160 képpont, ami a mai szabványok szerint szerénynek tűnhet, de teljesen elegendő volt az olyan feladatokhoz, mint a menükben való navigálás, az üzenetek küldése és a háttérképek megtekintése, amelyeket a felhasználói élmény személyre szabásához le lehetett tölteni.
Memória és kapacitás
A készülék belső memóriája 1 MB-ra korlátozódik, ami a telefonoknál akkoriban általános korlátozás volt, és ez előrevetíti, hogy nem képes jelentős mennyiségű adat tárolására. A telefonkönyv legfeljebb 100 bejegyzést tartalmaz, a hívásnapló funkciók pedig az utolsó 10 tárcsázott, fogadott és nem fogadott hívás adatait tárolják, elsősorban az alapvető funkciókat helyezve előtérbe a médiatárolás helyett.
Ad
Multimédia és csatlakoztathatóság
A multimédiás funkciók tekintetében a Motorola C257 nem tartalmaz kamerát, és nem rendelkezik a modern okostelefonokban megszokott fejlett médiafunkciókkal. Támogatja azonban a polifonikus csengőhangokat és a rezgésjelző rendszert, amelyek alapfelszereltségnek számítottak. A csatlakoztathatóság tekintetében a telefon egyszerű, kihagyva az olyan modern kényelmi funkciókat, mint a Bluetooth, a Wi-Fi és a 3,5 mm-es audiocsatlakozó. Ez minimálisra csökkenti a használatot az alapvető kommunikációs célokra, bár a telefon alapvető WAP 1.2 böngészőt kínál, és támogatja az SMS, EMS és MMS üzenetküldési technológiákat.
Játékok és szórakozás
Bár a telefon nem támogatja a Java-alkalmazásokat, ami korlátozza a fejlettebb alkalmazások és játékok elérhetőségét, tartalmaz előre telepített játékokat, amelyek alapvető szórakozási lehetőségeket kínálnak. A modern alkalmazások támogatásának hiánya a felhasználókat a telefon alapvető használati lehetőségei felé irányítja, korlátozott szórakozási lehetőségekkel.
Az akkumulátor teljesítménye
A Motorola C257 kitűnik lenyűgöző akkumulátor-teljesítményével, amelyet egy cserélhető Li-Ion 820 mAh akkumulátor működtet. Akár 250 óra hosszú készenléti időt és 7 óra 30 perc beszélgetési időt biztosít, kiválóan kiszolgálva a töltési lehetőségekhez minimálisan hozzáférő felhasználókat, ami a maga idejében sok régióban jelentős előny volt.
Összegzés
Összességében a Motorola C257 egy tipikus 2000-es évek közepi mobiltelefon, amely alapvető funkcióival és egyszerű kialakításával tükrözi a korszak technológiai környezetét. Elsősorban hívások és szöveges üzenetek küldésére alkalmas, és megfelel azoknak a felhasználóknak, akiknek megbízhatóságra és hosszú akkumulátor-üzemidőre volt szükségük, a ma már alapfelszereltségnek számító kiegészítő funkciók és képességek nélkül. Mivel már nem gyártják, a mobiltelefonok történelmének egy darabja marad, amely egy olyan korszakot képvisel, amikor a mobiltelefonok elsősorban kommunikációs eszközként szolgáltak, és nem olyan multifunkcionális eszközökként, mint manapság.
Ad