Ad
Motorola A830 felülvizsgálat
A Motorola A830 a mobiltechnológia egy érdekes darabja, amely a 3G képességek korai időszakát tükrözi. A 2003-ban megjelent és mára már megszűnt készülék élen járt a fejlettebb csatlakozási lehetőségek beépítésében, bár az akkori korlátok között. Ebben a felülvizsgálatban az A830 specifikációit és képességeit vesszük górcső alá, hogy értékelni tudjuk a mobiltelefonok fejlődésében elfoglalt helyét.
Tervezés és kivitelezés
A Motorola A830 a 2000-es évek elejének mobiltelefonjaira jellemző, kissé terjedelmes felépítésű. A 135 x 53 x 24 mm-es méretekkel nem volt a legvékonyabb telefon, de masszív, robusztus érzetet keltett. A 157 grammos súlyával a telefon jelentős súlyt képviselt, ami a tartósság érzetét keltette. Mini-SIM-et használt, ami abban a korban, amikor a mikro- és nano-SIM-ek még nem jelentek meg, szabvány volt.
Megjelenítés
Az A830 4096 szín megjelenítésére képes TFT-kijelzővel felszerelt képernyője a modern szabványok szerint szerény, de a korban szabványos volt. A 176 x 220 pixeles felbontás alapvető vizuális élményt nyújtott, amely elegendő volt a menükben való navigáláshoz és az üzenetek olvasásához, de korlátozott volt a kép- vagy videokijelzéshez. A kialakítás inkább a telefon gyakorlati funkcionalitásához, mintsem a szórakoztatáshoz járult hozzá.
Memória és teljesítmény
Az A830 korlátozott, 2 MB-os belső memóriát kínált, amely MMC/SD kártyahelyen keresztül bővíthető - ez szükséges volt, amikor a mobilalkalmazások és a multimédia több tárhelyet igényelt. A készülékhez 32 MB-os SD-kártyát mellékeltek, amely biztosította, hogy a felhasználók további névjegyeket, üzeneteket és alapvető fájlokat tárolhassanak.
Kamera
A Motorola A830 egyetlen VGA hátlapi kamerával nem a fotózás szerelmeseinek készült. A videó és a szelfi kamera hiánya kiemelte a multimédiás képességektől való eltávolodást, és inkább azokat a felhasználókat célozta meg, akik a kommunikációt helyezték előtérbe a szórakozással szemben.
Ad
Csatlakoztathatóság
Az A830 egyik jelentős értékesítési pontja a 2G GSM és 3G UMTS hálózatok támogatása volt, akár 384 kbps adatátviteli sebességgel, ami a megjelenéskor a legmodernebbnek számított. Emellett tartalmazott egy alap Bluetooth 1.1-es szabványt a kompatibilis eszközökkel történő fájlátvitelhez, valamint egy infravörös portot, ami az adatcsere általános jellemzője volt, mielőtt a Bluetooth mindenütt elterjedt volna. Hiányzott azonban a Wi-Fi és a GPS, ami a mai szabványok szerint korlátozta a csatlakozási lehetőségeket.
Hang és riasztások
A készülék támogatta a polifonikus csengőhangokat, ami akkoriban népszerű funkció volt, és tartalmazott rezgésjelzést a csendes értesítésekhez. Hiányzott a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó, ami a hangkimeneti lehetőségeket a beépített hangszóróra vagy bármely támogatott tartozékra korlátozta.
Üzenetküldés és böngésző
A telefon számos üzenetformátumot támogatott, többek között SMS-t, EMS-t, MMS-t és e-mailt, így sokoldalúan használható a kommunikációhoz. A WAP 2.0/xHTML böngésző lehetővé tette a felhasználók számára az egyszerűsített weboldalak böngészését, bár ez a modern mobil böngészési élményhez képest meglehetősen korlátozott volt.
Az akkumulátor élettartama
A 800 mAh-s, cserélhető Li-Po akkumulátorral működő A830 akár 70 órát is kibír készenléti állapotban, de mindössze 1,5 óra beszélgetési időt kínál. Ez gyakori töltést tett szükségessé, ami jól mutatja a korai 3G-telefonok akkumulátorának korlátait.
Összegzés
A Motorola A830 a korai 3G-kapcsolat és az alapvető mobilfunkciók érdekes keverékét mutatja be. A mobiltechnológia átmeneti szakaszát tükrözi, egyensúlyt teremtve a kommunikációs igények és az újonnan megjelenő multimédiás igények között. Bár számos, ma már nélkülözhetetlennek tartott funkciót, például a nagyfelbontású kamerákat és a kiterjedt alkalmazás-ökoszisztémát nélkülözi, az A830 emlékeztet arra, hogy a mobiltechnológia milyen sokat fejlődött.
Ad