Ad
Bevezetés
A Motorola A768i először 2004 elején jelent meg a piacon, és a maga korában úttörő okostelefonként jelent meg, mivel érintőképernyős kezelőfelületet és különböző funkciókat tartalmazott, amelyek közül néhány a 2000-es évek közepén a mobiltechnológiához képest igen fejlett volt. A hagyományos telefonfunkciók és az új, bár még kialakulóban lévő intelligens technológiai alkalmazások keverékét magában foglaló készülék egy egyedülálló piaci résben a magán- és az üzleti felhasználókat egyaránt megcélozta. Ez az áttekintés az A768i számos aspektusát vizsgálja, beleértve a kialakítást, a kijelzőt, a teljesítményt, a csatlakoztathatóságot, a kamerát és az általános használhatóságot, átfogó áttekintést nyújtva képességeiről és korlátairól.
Tervezési és építési minőség
A Motorola A768i a korszakhoz képest viszonylag kompakt formában, 100 x 53 x 21 mm-es méretekkel mutatkozik be. Karcsú kialakítását lekerekített élek és masszív szerkezet jellemzi, súlya 120 gramm. Bár nehezebb volt, mint néhány kortársa, ez a súly hozzájárult a robusztusabb érzethez. A készülék a kor szabványainak megfelelően Mini-SIM formátumot alkalmazott. Felépítése egyszerű volt, mindenféle extravagáns elem nélkül, elsősorban a praktikumot értékelő professzionális felhasználóknak kedvezett.
Kijelző és interfész
A 65 000 szín megjelenítésére képes TFT rezisztív érintőképernyő 240 x 320 pixeles felbontása megfelelő volt az egyszerű grafikák és szövegek megjelenítéséhez, bár a mai szabványokhoz képest eléggé korlátozott. A 4:3 képarány, valamint a kézírás- és beszédfelismerés (kínai és angol nyelven egyaránt) figyelemre méltó újítások voltak. A felhasználók közvetlenül interakcióba léphettek a készülékkel egy toll segítségével, ami a tipikus gombos kezelőfelületeken túlmenő precizitást jelentett. Annak ellenére, hogy a rezisztív érintőképernyő technológiája érzékenységben elmaradt a későbbi kapacitív képernyők mögött, ez volt az a megkülönböztető jellemző, amely a maga idejében megkülönböztette az A768i-t.
Teljesítmény és szoftver
A Motorola A768i központi eleme egy 206 MHz-es CPU volt, amelyen Linux-alapú operációs rendszer futott. Ez úttörő volt, mivel nyílt forráskódú platformot kínált, amely a felhasználók számára olyan mértékű rugalmasságot biztosított a szoftverekkel kapcsolatban, amely a korszak zárt operációs rendszereinél nem volt jellemző. A telefon 96 MB belső memóriát tartalmazott, amelyből körülbelül 58 MB állt rendelkezésre a felhasználói tartalom számára, ami ésszerű kapacitás volt mind az alkalmazások, mind a személyes adatok tárolására. Mivel a külső memóriakártya-támogatás hiányzott, a felhasználóknak körültekintően kellett kezelniük a rendelkezésre álló helyet.
Ad
Kamera és multimédia
A Motorola A768i alapszintű CIF-kamerát tartalmazott, amely elsősorban videohívásokhoz és rendkívül egyszerű fényképezéshez szolgált, és még a mai szabványok szerint is alacsony felbontású képeket és QCIF-videót készített. A szelfikamera hiánya általános volt a korszak készülékeinél. Némi multimédiás funkciót MP3-lejátszó formájában biztosított, bár a 3,5 mm-es audiocsatlakozó kényelme nélkül. A felhasználók letölthettek polifonikus és MP3-as csengőhangokat, ami fokozta a riasztások és értesítések testreszabási lehetőségeit.
Csatlakoztathatóság
Ami a csatlakoztathatóságot illeti, az A768i támogatta a GSM 900, 1800 és 1900 sávokat, így a felhasználók számára megfelelő szintű globális hálózati kompatibilitást biztosított. A készülék nem rendelkezett a mai okostelefonokra jellemző fejlett csatlakozási funkciókkal - például WLAN vagy GPS -, de tartalmazott Bluetooth 1.1-et és infravörös portot, ami hasznos a rövid hatótávolságú adatcseréhez. A hálózatokon keresztüli adatátvitel a GPRS-re támaszkodott, mivel ez a később megjelenő, nagyobb sebességű mobil szélessávú technológiák előfutára volt. Az USB-port és a rádió hiánya egyes felhasználók számára korlátozó tényező lehet.
Az akkumulátor élettartama
A kivehető 780 mAh-s Li-Ion akkumulátorral felszerelt Motorola A768i a hivatalos becslések szerint akár 180 órát is kibír készenléti állapotban, és akár 6 óra beszélgetési időt is biztosíthat. A gyakoribb érintéssel és multimédiás lejátszással járó használati szokások némileg csökkenthetik az akkumulátor teljesítményét; a cserélhető akkumulátor lehetővé tette azonban, hogy a felhasználók tartalékot vigyenek magukkal a töltőberendezésektől távol töltött hosszabb időszakokra.
Összegzés
A konvergens eszközökkel egyre inkább kísérletező korszakban a Motorola A768i kiemelkedett a Linux operációs rendszer innovatív használatával, az ellenálló érintőképernyővel, valamint a kézírás- és beszédfelismeréssel. Bár a modern felhasználók szerénynek találhatják a specifikációját és korlátozottnak a csatlakoztatási lehetőségeket, a készülék megalapozta az okostelefonok evolúcióját, mivel a nyitottságot és az érintéses interakciót kulcsfontosságú pillérekként értékelte. Megszűnt státusza ellenére az A768i a korban, amelyben szolgált, meglehetősen alkalmas és versenyképes volt, különösen a korai felhasználók számára, akiket érdekelt az érintőképernyős technológia újdonsága.
Ad