Mitac MIO A502

A Mitac MIO A502 felülvizsgálata

A Mitac MIO A502 egy olyan készülék volt, amelyet azoknak szántak, akik a 2000-es évek végén egy funkciógazdag zseb PC-telefont kerestek. Bár a 2007 negyedik negyedévében történő bevezetése soha nem valósult meg, mivel a készüléket végül törölték, még mindig érdekes pillanatképként szolgál a korszak mobiltechnológiájáról. Ez a felülvizsgálat a készülék kialakítását, kijelzőjét, teljesítményét, multimédiás képességeit és csatlakozási lehetőségeit vizsgálja, betekintést nyújtva a tervezett funkciókba.

Tervezési és építési minőség

A MIO A502 kialakítása a korabeli PDA-k ihlette esztétikát tükrözi, kompakt teste 95,7 x 59,6 x 20,7 mm-es, tömege 135 gramm. Ez a készülék a mai szabványokhoz képest viszonylag vastag volt, és robusztus felépítésű, kézben stabilnak tűnt. Mini-SIM foglalattal és szürke színösszeállítással rendelkezett, ami a korszak üzleti célú készülékeinél eléggé megszokott volt. Érdekes tervezési jellemzője volt az autóantenna-csatlakozó, ami arra utalt, hogy a készülék beépített GPS-képessége miatt megbízható navigációs eszközként is szolgálhat.

Megjelenítés

A MIO A502 2,7 hüvelykes, 240 x 320 képpontos felbontású, rezisztív TFT-érintőképernyője a korszak más készülékeinek megfelelő vizuális élményt nyújtott. A 256K színű kijelző képes volt az alapvető feladatok elvégzésére, bár a képernyő-test arány alacsonyabb, 39,6% körüli volt, kiemelve az akkoriban szokásos nagy kereteket. A rezisztív jelleg miatt az érintéses bevitelhez nyomásra volt szükség, ami lehetővé tette a kézírás-felismerést is, ami a tervezett kiadás idején némileg újszerű funkció volt.

Teljesítmény és hardver

A motorháztető alatt a készülék egy 200 MHz-es ARM926EJ-S processzorral működött egy TI OMAP 850 lapkakészletben, 64 MB RAM-mal párosítva. Ez a kombináció a Windows Mobile 6 Professional eszközökre jellemző volt, bár a mai mércével mérve szerény teljesítményt nyújtott. A belső ROM régiónként változott, tükrözve a szoftverkövetelmények és a hasznosság regionális különbségeit. A tárolás bővíthetősége SD/MMC-kártyahelyen keresztül volt lehetséges, amely a további csatlakozási lehetőségekhez SDIO-t támogatott.

Kamera és multimédia

A MIO A502 2 MP-es hátlapi kamerával volt felszerelve, amelyet LED vaku egészített ki a gyenge fényviszonyok miatt, és alapvető videoklipek rögzítésére is alkalmas volt. A szelfikamera hiánya azonban korlátot jelentett az önarcképek készítése iránt érdeklődő felhasználók számára. A készülék képes volt letölthető polifonikus és MP3-as csengőhangok lejátszására, ami a személyre szabási szempontokat szolgálta, de a 3,5 mm-es audiocsatlakozó hiánya kihívást jelenthetett a fejhallgató csatlakoztatásához külső adaptert igénylő zenebarátok számára.

Csatlakoztathatóság és akkumulátor-üzemidő

A csatlakoztathatóság alapszintű volt, WLAN-támogatás nélkül, de a perifériák csatlakoztatásához Bluetooth 2.0-t tartalmazott. A SiRF Star III lapkakészlet által működtetett GPS-funkció jelenléte kiemelte a navigációs segédeszköz szerepét, ami fokozta a készülék utazási társaként való hasznosságát. Az internet-hozzáférés tekintetében a készülék támogatta a WAP 2.0/xHTML és a HTML 4.0 szabványt, ami a korszakra jellemző volt. A kivehető 1050 mAh-s Li-Ion akkumulátor akár 200 órás készenléti időt ígért, ami a működési feladatokhoz elegendő, de a mai szabványok szerint korlátozott.

Összegzés

Bár a Mitac MIO A502 soha nem jutott el a fogyasztókhoz, a mobil kommunikációt és a navigációs képességeket ötvöző zseb-PC-ként képzelték el. Törölt státusza miatt csak találgatni lehet, hogy milyen fogadtatása lesz a karcsúbb, funkciógazdagabb okostelefonok felé átmenő piacon. Míg a hardveres specifikációk és a dizájn a korát tükrözi, a mai felhasználók elavultnak találnák. Mindazonáltal a MIO A502 a mobiltechnológia 2000-es évek végi fejlődési pályájának történelmi jeleként szolgál.