Ad
Bevezetés
A 2007 negyedik negyedévében bejelentett Mitac MIO A501 egy olyan okostelefon volt, amelyet úgy terveztek, hogy a praktikus funkcionalitást navigációs képességekkel ötvözze, így érdekes választás volt a kor technikai rajongói és szakemberei számára. Annak ellenére, hogy a készüléket végül törölték, a korai okostelefonok közül a Windows Mobile-ra és a beépített GPS-technológiára való támaszkodás jellemezte.
Tervezés és kivitelezés
A MIO A501 kompakt formájú, 95,7 x 59,6 x 20,7 mm-es méretekkel büszkélkedhet, így kényelmesen elfér a felhasználó kezében. A 135 grammos súlya szilárdnak és robusztusnak tűnt, miközben hordozható volt. A kialakításban egy Mini-SIM foglalat és egy 256K színt megjelenítő TFT rezisztív érintőképernyő is helyet kapott. A 2,7 hüvelykes képernyő 240 x 320 képpont felbontású volt, így az alapvető feladatok elvégzésére alkalmas, bár a 39,6%-os képernyő-test arány korlátozta a vizuális élményt.
Kijelző és interfész
A MIO A501 által alkalmazott rezisztív érintőképernyő-technológia szükségessé tette a stylus vagy a határozott érintés használatát, ami megfelelt a készülékbe épített kézírás-felismerő funkcióknak. Bár a kijelző a 148 ppi pixelsűrűségével ma már minimalistának tűnhet, a maga idejében megfelelően biztosította a fájlok kezeléséhez és a navigációhoz szükséges látványt.
Teljesítmény és szoftver
A Mitac MIO A501 motorházteteje alatt Windows Mobile 5 AKU3.3 futott, amelyet egy 200 MHz-es ARM926EJ-S processzor hajtott a TI OMAP 850 chipkészleten. Ez a specifikáció szerény teljesítményt nyújtott, amely az alapvető feladatokkal megbirkózott, bár messze elmaradt a modern okostelefonok többfeladatos képességeitől. A készülék 256 MB tárhellyel és 64 MB RAM-mal rendelkezett, ami szerény volt és korlátozó tényezővé válhatott. Az SD/MMC-kártya foglalata azonban lehetővé tette a tárolási képességek bővítését, multimédiás fájlok és további alkalmazások elhelyezését.
Ad
Kamera és multimédia
A 2 MP-es, LED vakuval ellátott fő kamerával felszerelt MIO A501 megfelelő volt az alapvető fényképezéshez. Lehetővé tette a videofelvételt, bár nem rendelkezett a későbbi modellekben található kifinomult és minőségjavító funkciókkal. Figyelemre méltó módon hiányzott az előlapi kamera, ami a korszak telefonjaira jellemző volt. A multimédiás hangzás hangszórón vagy Bluetooth-on keresztül volt elérhető, de a 3,5 mm-es audiocsatlakozó hiánya korlátozta, ami sok korabeli készülékben gyakori volt.
Csatlakoztathatóság és funkciók
A csatlakozási lehetőségek némileg korlátozottak voltak, a WLAN kivételével. A Bluetooth 2.0 A2DP-vel megkönnyítette a vezeték nélküli audio streaminget, míg a SiRF Star III chipkészletet kihasználó GPS-képességek kiemelkedő funkciót jelentettek, amelyet a navigációs szolgáltatásokat igénybe vevő felhasználók kedveltek. A MIO A501 támogatta a WAP 2.0/xHTML és a HTML 4.0 szabványt is az alapvető internetes tartalmak böngészéséhez, bár a korszak technológiáját tekintve várhatóan némi korlátozással.
Az akkumulátor élettartama és árazás
A telefont egy cserélhető 1050 mAh-s Li-Ion akkumulátor táplálta. Ez akár 200 óra készenléti időt és 4 óra 30 perc beszélgetési időt biztosított. Bár ez a modern szabványok szerint korlátozottnak tűnhet, akkoriban meglehetősen versenyképes volt. Hozzávetőlegesen 210 eurós árával a készülék elérhető közelségbe került azon fogyasztók számára, akik pénztárcabarát intelligens navigációs megoldásokat kerestek anélkül, hogy a bankot megroppantották volna.
Összegzés
Összefoglalva, a Mitac MIO A501 egy korához képest ambiciózus készülék volt, amely a GPS-funkciókat a Windows Mobile kényelmével ötvözte. Törlése ellenére jól példázta a korszaknak a kézi számítógépek és a navigációs eszközök felé való átmenetét. Míg a specifikációi ma már elavultnak tűnnek, a korai okostelefon-fejlesztés leleményességét mutatta be, és egyedülálló helyet foglalt el a 2000-es évek végének technológiai tájképében.
Ad