Ad
Bevezetés
A 2004 negyedik negyedévében megjelent Mitac MIO 8870 a maga idejében egy érdekes készülék volt, amelyet elsősorban a mobilkommunikáció és az alapvető intelligens funkciók kombinációját kereső korai okostelefon-felhasználók számára terveztek. Bár funkciói mai mércével mérve meglehetősen korlátozottnak tűnhetnek, a készülék vizsgálata lenyűgöző betekintést nyújt a mobiltechnológia fejlődésébe.
Tervezés és kivitelezés
A Mitac MIO 8870 kialakítása a korai okostelefonokra jellemző volt, 110 x 49 x 21 mm-es méretekkel és 120 g-os tömeggel. A telefon kompakt felépítése kényelmes volt a kézben tartáshoz és egykezes használatra is alkalmas, klasszikus candy-bar formájú. A korlátozott, 28,3% körüli képernyő-test arány ellenére a készülék a hordozhatóságot helyezte előtérbe a nagyméretű kijelzővel szemben, ami a 2000-es évek elején jellemző volt.
Megjelenítési jellemzők
A 65K szín megjelenítésére képes 2,2 hüvelykes TFT képernyővel felszerelt MIO 8870 kijelzője a maga korában meglehetősen szabványos volt. A 176 x 220 pixeles felbontás, ami körülbelül 128 ppi-nek felel meg, éppen elég tisztaságot biztosított az alapvető feladatokhoz, például az üzenetek olvasásához és a menükben való navigáláshoz. Az animált képernyővédők beépítése újszerű volt, és egy kis testreszabást adott a felhasználói élményhez.
Operációs rendszer és teljesítmény
A MIO 8870 központi eleme a Microsoft Windows Mobile 2003 SE okostelefonos kiadása volt, amelyet egy 200 MHz-es órajelű Intel PXA262 processzor hajtott. Bár szerény, de ez a beállítás lehetővé tette az alapvető okostelefon-funkciók végrehajtását. A készülék 32 MB belső memóriával rendelkezett, amely egy MMC/SD kártyahelyen keresztül körülbelül 1 GB-ig bővíthető, így a felhasználók rugalmasan tárolhattak további alkalmazásokat és médiát.
Ad
Kamera és multimédia
A fényképezéshez a MIO 8870 egy VGA-kamerát kínált, amely képes alapvető képek és videók rögzítésére. Bár nem rendelkezett a modern fényképezőgépek kifinomultságával, az egyszerű pillanatképek készítéséhez megfelelő volt. Ami a hangzást illeti, a készülék többféle riasztástípust támogatott, beleértve a rezgést, a letölthető polifonikus dallamokat és az MP3 csengőhangokat; azonban nem rendelkezett 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozóval, ami akkoriban szokatlan volt.
Csatlakoztathatóság és kommunikáció
A csatlakoztathatóság terén a MIO 8870 a GPRS Class 10 támogatással rendelkező GSM hálózatokra korlátozódott, és nem rendelkezett olyan fejlettebb adatátviteli megoldásokkal, mint az EDGE, a Wi-Fi vagy a Bluetooth. Az infravörös port azonban rendelkezésre állt, amely lehetővé tette az alapvető fájlátvitelt - ez a Bluetooth elterjedése előtt alapfelszereltség volt. A GPS, a rádió és a hagyományos USB-csatlakozás hiánya némileg akadályozta sokoldalúságát, de kommunikációs eszközként megállta a helyét.
Az akkumulátor élettartama
A(z) Mitac MIO 8870 készüléket egy cserélhető Li-Ion 1050 mAh akkumulátorral látták el. Gyakorlatilag ez akár 100 óra készenléti időt és 4 óra beszélgetési időt jelentett, ami megfelelő volt a korabeli készülék számára, amikor az emberek már kezdtek többet várni a mobilkészülékektől, mint egy napi használatot.
Összegzés
A Mitac MIO 8870 a maga idejében előremutató készülék volt, amely a mobil és a korai okostelefonok hibrid képességeit kínálta. Bár funkciói ma már elavultak, ugródeszkaként szolgált a fejlettebb mobiltechnológiák kifejlesztéséhez. A Windows Mobile operációs rendszerrel a magjában, szerény multimédiás képességekkel és a WAP-on keresztüli alapvető internet-hozzáféréssel a puszta telefonos kommunikációnál többet kereső felhasználóknak kedveskedett. Bár a MIO 8870-et már nem gyártják, a mobiltelefonok történetében érdekes fejezetet jelent, mivel a számítási teljesítmény kézi eszközökbe való integrálásának korai törekvéseit képviseli.
Ad