LG Optimus Z

Bevezetés

A 2010 áprilisában bejelentett és még ugyanezen év júliusában piacra dobott LG Optimus Z az LG azon kísérleteinek része volt, hogy jelezze jelenlétét a 2010-es évek elején fellendülő okostelefon-piacon. Kompakt kialakításával, a korához képest tisztességes specifikációival és néhány egyedi funkciójával az Optimus Z a funkcionális és megbízható Android-élményt kereső felhasználóknak kívánt megfelelni. A telefon a későbbi megszűnése ellenére is figyelemre méltó példája maradt a korszak okostelefon-technológiájának.

Tervezés és kivitelezés

Az LG Optimus Z kompakt és elegáns kialakítású, 117,9 x 56,9 x 11 mm-es méretekkel rendelkezik, így egy kézzel is kényelmesen kézben tartható és kezelhető. A 135 gramm súlyú telefon jelentősnek tűnik, anélkül, hogy nehézkes lenne. A Mini-SIM használata a maga idejében szabványos volt, és a korábbi okostelefon-modelleket ismerők számára nosztalgikus érzést nyújt. A telefon többféle színben volt kapható, többek között fekete, fehér és rózsaszín színben, így esztétikai vonzerejében személyes testreszabási lehetőségeket biztosított.

Megjelenítés

Az Optimus Z 3,5 hüvelykes TFT-kijelzője 480 x 640 képpont felbontású. Bár ez a mai mércével mérve szerénynek tűnhet, akkoriban tiszta és élénk megjelenítési élményt nyújtott, és a kb. 229 ppi-s pixelsűrűség is tiszteletre méltó volt. A képernyőt Corning Gorilla Glass üveg védte, ami jelentős újdonság volt, mivel a karcolásokkal és kisebb ütésekkel szemben is ellenálló volt, így biztosítva a készülék kijelzőjének hosszabb élettartamát.

Teljesítmény és platform

Az Android 2.1 Eclair operációs rendszert futtató, Android 2.2 Froyo-ra frissíthető LG Optimus Z felhasználóbarát kezelőfelületet és az Android Market-en keresztül alkalmazások széles választékához való hozzáférést biztosított. A Qualcomm QSD8250 Snapdragon S1 lapkakészlet, az 1,0 GHz-es Scorpion CPU és az Adreno 200 GPU segítségével ez az okostelefon alkalmas volt az alapvető multitasking- és játékigények kezelésére. Bár ezek a specifikációk talán nem nyűgözik le a modern felhasználókat, a 2010-es évek elején versenyképesek voltak a piacon, és elegendő teljesítményt nyújtottak a mindennapi használathoz.

Kamera

Az LG Optimus Z egyetlen 5 MP-es, autofókuszos hátlapi kamerát kínált, ami meglehetősen standard volt a generációs okostelefonok esetében. A kamera akár 720p felbontású videót is rögzíthetett, így a felhasználók megfelelő tisztasággal rögzíthették a pillanatokat. A telefonból azonban hiányzott az előlapi szelfikamera, amely 2010-ben még nem volt mindenütt jelen.

Hang és csatlakoztathatóság

A hangzás tekintetében a készülék hangszórót és 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozót tartalmazott, így a vezetékes hangmegoldásokat előnyben részesítő felhasználóknak is kedvezett. A csatlakoztathatóság terén az Optimus Z támogatta a Wi-Fi 802.11 b/g, a Bluetooth 2.1, a DLNA és a GPS A-GPS támogatással. Bár a telefon nem tartalmazott rádiót, töltéshez és adatátvitelhez az akkoriban szabványosnak számító microUSB 2.0 portot biztosított.

További jellemzők

A telefon számos érzékelővel rendelkezett, köztük gyorsulásmérővel, közelségérzékelővel és iránytűvel, ami javította használhatóságát a különböző alkalmazásokban és játékokban. A böngésző támogatta a WAP 2.0/xHTML, a HTML és az Adobe Flash formátumokat, kielégítő webböngészési élményt nyújtva a korai okostelefonok internetes képességeihez szokott felhasználók számára. Figyelemre méltó újdonság volt a „képernyőn lévő telefon” funkció, amely lehetővé tette a felhasználók számára, hogy a számítógépen keresztül irányítsák telefonjukat.

Az akkumulátor élettartama

A kivehető 1350 mAh kapacitású Li-Ion akkumulátorral felszerelt LG Optimus Z akár 200 óra készenléti időt és 4 óra 10 perc beszélgetési időt is kínál. Bár ezek a számok a modernebb okostelefonokhoz képest szerénynek tűnnek, a korabeli átlagos mindennapi használathoz megfelelőek voltak, különösen a mai szabványokhoz képest kevésbé energiaigényes komponenseket figyelembe véve.

Összegzés

Az LG Optimus Z szilárd belépő volt a korai okostelefonok piacán, kiegyensúlyozott teljesítményt, funkcionalitást és dizájnt kínálva. Bár nem rendelkezett olyan, ma már alapfelszereltségnek számító funkciókkal, mint az előlapi kamera és a nagysebességű internetkapcsolat, 2010-ben jól szolgálta a célját. A maga idejében hozzáértő készülék volt, és történelmi jelentőséggel bír az okostelefonok fejlődésének részeként, hiszen egy lépést jelentett a kifinomultabb mobiltechnológia felé.