Ad
Huawei Ascend Y100

Bevezetés

A Huawei Ascend Y100 2012 májusában jelent meg a piacon, és azóta már nem forgalmazzák. A Huawei a pénztárcabarát vásárlókat célozta meg, és a belépő szintű szegmens meghódítására tett kísérletet egy sallangmentes okostelefon-élménnyel. Megjelenésekor alapvető funkciókat kínált olyan jellemzőkkel, amelyek az okostelefonok világába először belekóstoló felhasználók számára vonzóak voltak.

Tervezés és kivitelezés

A Huawei Ascend Y100 kompakt és könnyű, mérete 106,5 x 56 x 10,9 mm, súlya pedig mindössze 100 gramm. Kis mérete és 2,8 hüvelykes kijelzője zsebbarát készülékké tette, bár a körülbelül 40,7%-os képernyő-test arányával jelentős képernyőterületet áldozott fel. A készülék teste a korabeli olcsó telefonokra jellemző műanyagból készült, és Mini-SIM foglalatot használ. A klasszikus fekete és fehér színben kapható készülék egyszerű, letisztult dizájnt biztosított, levehető hátlapjával, amely lehetővé tette az akkumulátor és a SIM-kártya elérését.

Megjelenítés

A telefon 2,8 hüvelykes TFT-kijelzője 256K színt és 240 x 320 pixel felbontást támogat, ami meglehetősen szerény, körülbelül 143 ppi pixelsűrűséget eredményez. Míg a kijelző elegendő volt az olyan alapvető feladatokhoz, mint az üzenetküldés és a telefonhívások, kevésbé volt lenyűgöző, amikor médiafogyasztásról vagy részletes grafikáról volt szó, amelyeket nagyobb, nagyobb felbontású képernyőkön jobban lehet értékelni.

Teljesítmény és szoftver

Az Ascend Y100 egy egymagos, 800 MHz-es Cortex-A5 processzorral és egy Qualcomm MSM7225A Snapdragon S1 lapkakészlettel működött, így az Ascend Y100 alkalmas volt az alapvető okostelefon funkciók ellátására, de az igényes alkalmazások feszegethetik a határait. A készülék Adreno 200 GPU-t tartalmazott, amely minimális grafikai támogatást nyújtott. A mindössze 256 MB RAM-mal és 512 MB belső tárolóval, amely microSDHC-n keresztül bővíthető volt, a telefon a felhasználóktól a tárhely gyakori kezelését követelte meg. Android 2.3 Gingerbread operációs rendszerrel futott, ami a mai szabványok szerint jelentősen elavult, de az akkori belépő szintű készülékekre jellemző volt.


    Ad

Kamera

Az Ascend Y100 egyetlen 3,15 MP-es hátlapi kamerával felszerelt fényképészeti képességei elemi erejűek voltak. Egyszerű képeket és videókat készített 480p 30fps sebességgel, ami alkalmi fényképezéshez megfelelő, de nem alkalmas nagy részletességű tartalmakhoz vagy gyenge fényviszonyok mellett. Figyelemre méltó, hogy nem rendelkezett előlapi kamerával, ami korlátozta a szelfikészítésre vagy videohívásokra való alkalmasságát, ami tükrözi az alapvető szándékát, hogy egy olcsó készülék legyen.

Hang és csatlakoztathatóság

A készülék szabványos 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozóval érkezett, ami a vezetékes fejhallgatók és fülhallgatók széles választékát tette lehetővé. FM-rádióval felszerelve lehetővé tette a felhasználók számára, hogy rádióadásokat hallgassanak anélkül, hogy internet-hozzáférésre lenne szükségük. A kommunikációs lehetőségek közé tartozott a Wi-Fi 802.11 b/g/n, a Bluetooth 2.1 és a microUSB 2.0, amelyek lehetővé tették az alapvető csatlakozási funkciókat. A GPS és az opcionális NFC is rendelkezésre állt, bár ezek fejlettebb funkciók voltak, amelyek nem mindig várhatóak el a kedvező árú telefonoktól.

Az akkumulátor élettartama

A Huawei Ascend Y100 kivehető 1050 mAh Li-Ion akkumulátorral rendelkezett, amely a Huawei állítása szerint akár 514 órányi készenléti időt és akár 5 óra 15 perc beszélgetési időt biztosított 3G hálózatokon. Könnyű felhasználók számára ez tisztességes volt, bár az igényesebb felhasználók valószínűleg töltőt vagy tartalék akkumulátort hordanak magukkal.

Összegzés

A megjelenéskor 70 EUR körüli áron kínált Huawei Ascend Y100 egyszerű belépőt az okostelefonok piacára. Vonzereje inkább a megfizethetőségében és hordozhatóságában rejlett, mintsem a csúcstechnológiában vagy a kiterjedt képességekben. Megfelelő kezdő telefonként szolgált azok számára, akik még nem ismerkedtek az okostelefonokkal, és csak alapvető funkciókra és egyszerű felhasználói élményre volt szükségük. Bár a modern szabványok szerint elavult, tükrözi a korabeli olcsó technológia helyzetét és az alacsony ár eléréséhez szükséges kompromisszumokat.


    Ad