HTC Pure

Bevezetés

A 2009 októberében megjelent HTC Pure a maga idejében egy különálló belépőt jelentett az okostelefonok piacára, elsősorban azokat a felhasználókat megcélozva, akik a funkcionalitást helyezték előtérbe a kompakt kialakításon belül. A Microsoft Windows Mobile 6.5 Professional operációs rendszerrel felszerelt készülék a korai érintőképernyős telefonok ethoszát testesítette meg, és a Windows ökoszisztémát ismerő szakemberek és rajongók számára munka- és csatlakozási eszközként volt pozícionálva.

Tervezés és kivitelezés

Esztétikailag a HTC Pure egyszerű, praktikus megközelítést alkalmaz. Kompakt és könnyű, 108 x 53 x 13,7 mm-es méretei és 117,5 grammos súlya révén kényelmesen kézben tartható és könnyen zsebre tehető. A konstrukciója szilárdnak tűnt, bár hiányoztak belőle a modern készülékektől elvárható prémium minőségű anyagok. A telefon a korszakára jellemző mini-SIM foglalattal rendelkezett, és nem volt rajta a ma már szabványos 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó, ami a vezetékes kapcsolatra támaszkodó audiofilok számára hátrányos lehet.

Megjelenítés

A 3,2 hüvelykes, 65K szín megjelenítésére képes, rezisztív TFT érintőképernyővel ellátott képernyő 480 x 800 pixeles felbontásával az élességet kínálva kiemelkedő volt. A rezisztív technológia azonban, amely a navigációhoz egy kicsit nagyobb nyomást vagy tollat igényelt, a mai kapacitív szabványokhoz képest elavultnak tűnt. A TouchFLO 3D ujjal történő ujjlenyomásos navigáció célja a simább felhasználói felület élményének biztosítása volt, de a kor hardveres korlátai korlátozták.

Teljesítmény és szoftver

A motorháztető alatt a HTC Pure-t egy Qualcomm MSM7201A chipset hajtotta, 528 MHz-es ARM 11 CPU-val és Adreno 130 GPU-val. A 288 MB RAM-mal és 512 MB belső tárhellyel a teljesítménye korlátozott volt, és elsősorban olyan alapvető feladatokra volt alkalmas, mint a telefonálás, az üzenetküldés és a könnyű webböngészés. A Windows Mobile 6.5 Professional robusztus volt a termelékenységi alkalmazások kezelésében, és bizonyos fokú testreszabhatóságot kínált, azonban az alkalmazások elérhetősége és a felhasználói felület gördülékenysége tekintetében hamarosan háttérbe szorult a modernebb operációs rendszerek mellett.

Kamera

A telefon egyetlen 5 MP-es, autofókuszos hátlapi kamerával volt felszerelve, amely a megjelenéskor közepesnek számított az alkalmi fényképezéshez. Emellett 480p felbontású videót is tudott rögzíteni 15 képkocka/másodperc sebességgel, ami messze elmaradt a mai nagyfelbontású szabványoktól. Az előlapi VGA kamera lehetővé tette az alapvető videohívásokat, de nem támogatta a modern szelfifotózási elvárásokat.

Csatlakoztathatóság és akkumulátor

Ami a csatlakoztathatóságot illeti, a HTC Pure támogatta a GSM és HSPA hálózatokat, és a maga idejében tisztességes hívásminőséget és kapcsolati sebességet kínált, maximum HSPA 7,2/2 Mbps sebességgel. A Wi-Fi, a Bluetooth 2.0 és a GPS/A-GPS rugalmas lehetőségeket biztosított a hálózati és eszközcsatlakozáshoz. Meglepő módon tartalmazott egy RDS-képes FM-rádiót, amelyet a hagyományos médiát kedvelő felhasználók nagyra értékeltek.

A készüléket egy cserélhető 1100 mAh-s akkumulátor látta el energiával, amely akár 360 óra készenléti időt és körülbelül 5 óra 40 perc beszélgetési időt biztosított. Ezeket a megjelenésekor viszonylag megfelelőnek számító adatokat a gyakorlatban gyakran megkérdőjelezték a hosszan tartó használat követelményei.

További funkciók és árképzés

A HTC Pure gyorsulásmérő szenzorral is rendelkezett, és a beépített hangszórón keresztül számos multimédiás formátumot, például MP3, WAV, WMA és eAAC+ formátumot támogatott, bár a felhasználóknak meg kellett küzdeniük a 3,5 mm-es audiocsatlakozó hiányával. A megjelenéskor az ára 80 EUR körül volt, ami megfizethető választásnak bizonyult azon felhasználók számára, akik okostelefonos képességeket keresnek a Windows Mobile ismertségével együtt.

Összegzés

A HTC Pure a korai okostelefonok és a modernebb, fogyasztóbarát formatervezés közötti átmenetet jelentette. Bár rezisztív érintőképernyője és Windows Mobile-felülete a mai szabványok szerint nehézkesnek tűnhet, a korszakában jól szolgálta a szerepét. A készülék szerény specifikációi és funkciói jelentősen korlátozták hosszú távú hasznosságát a technológia gyors fejlődésével, de a felhasználók számára nyomot hagyott egy olyan időszakban, amikor az okostelefonok még mindig fejlődtek. Megfizethetőségének köszönhetően elérhetővé vált, bár a mobiliparban zajló innováció gyors ütemének köszönhetően a kezdeti megjelenési időszakon túl is nehezen tudta fenntartani jelentőségét.