HTC Ozone

Bevezetés

A 2009 júniusában megjelent HTC Ozone az okostelefon-innováció kezdeti időszakának tanúbizonysága volt, amely a csatlakoztathatóságra és a funkcionalitásra összpontosított. A különösen az üzleti szakemberek és a robusztus csatlakozási lehetőségeket kereső felhasználók számára tervezett telefon a kompakt készülék alapvető tulajdonságait fizikai QWERTY-billentyűzettel kombinálta, olyan élményt nyújtva, amely a maga idejében egy hiánypótló közönség számára volt vonzó.

Tervezés és kivitelezés

A HTC Ozone kompakt kialakítású, mérete 114,3 x 63,5 x 12,7 mm, súlya pedig mindössze 105 gramm. Könnyű felépítése ideális volt az úton lévő felhasználók számára. A klasszikus candy bar stílusban épített Ozone a navigációhoz szükséges trackballal együtt olyan felhasználóknak készült, akiknek fontosabb volt a fizikai billentyűk tapintható visszajelzése az érintőképernyős bevitelnél. A QWERTY-billentyűzet jelentős fénypont volt, amely lehetővé tette a hatékony gépelést, ami elengedhetetlen volt az üzleti kommunikációhoz. A 320 x 240 pixeles felbontású, 2,4 hüvelykes képernyő mérete azonban a későbbi okostelefonokhoz képest kihívást jelentett a médiafogyasztás szempontjából.

Megjelenítés

A telefon egy 2,4 hüvelykes TFT-kijelzőt tartalmazott, amely akár 65K szín megjelenítésére is képes, körülbelül 167 ppi pixelsűrűséggel. Bár a képernyő élénk és hasznos volt az alapvető feladatok elvégzéséhez, a mai szabványokhoz képest kis mérete és viszonylag alacsony felbontása korlátokat jelentett az olyan feladatokhoz, mint az olvasás vagy a hosszú weboldalak böngészése. Mindazonáltal az olyan feladatokhoz, mint az e-mailezés, az SMS-ezés és az alapvető alkalmazások használata, elegendő volt.

Teljesítmény

A HTC Ozone-t egy 528 MHz-es processzor és a Microsoft Windows Mobile 6.1 Standard operációs rendszer hajtotta, amely abban az időben stabil környezetet biztosított a mobil termelékenységhez. A belső memória 192 MB RAM és 256 MB ROM volt, a tárhely bővítéséhez pedig microSDHC kártyahely állt rendelkezésre. Bár a teljesítmény az akkori viszonyokhoz képest megfelelő volt, és lehetővé tette a felhasználók számára az alapvető üzleti alkalmazások futtatását, a korlátozott RAM és a feldolgozási teljesítmény a korszakra jellemző volt, és nem támogatta a modern multitasking igényeket.

Kamera

A készülék egy egyszerű fényképezésre és videofelvételre alkalmas 2 MP-es hátlapi kamerával rendelkezik. Előlapi kamera nem volt, ami azt jelzi, hogy a telefon nem a média- vagy közösségi fotózásra összpontosított. Egy olyan korban, amikor az okostelefonok még nem érték el a szelfik és a gazdag fényképezés mainstream fogyasztói használatát, ez nem volt váratlan kihagyás.

Csatlakoztathatóság és akkumulátor-üzemidő

A HTC Ozone különböző technológiákon, többek között GSM, CDMA2000 és EV-DO Rev. A technológián keresztül történő csatlakoztathatóságra tervezve biztosította, hogy a felhasználók a legtöbbször kapcsolatban maradhassanak. A vezeték nélküli csatlakoztathatóság érdekében Wi-Fi 802.11b/g és Bluetooth 2.0 A2DP-vel. Az A-GPS-támogatással ellátott GPS-képességek a VZ Navigatorral együtt kielégítő helymeghatározási szolgáltatásokat biztosítottak a navigációhoz. Az 1500 mAh-s cserélhető akkumulátor megfelelő élettartamot biztosított, akár 8 óra 30 perc beszélgetési időt kínálva 2G-hálózatokon, és valamivel kevesebbet 3G-hálózatokon, így megbízható választásnak bizonyult a mindennapi használatra.

További jellemzők

A HTC Ozone-ból hiányzott a 3,5 mm-es audiocsatlakozó, ami egyesek számára csalódás lehetett, mivel külső megoldásokra támaszkodott a hangzás tekintetében. Ezt azonban egy meglehetősen hatásos hangszóróval kompenzálta a médiához és a hívásokhoz. A szabadalmaztatott USB-kapcsolatra való támaszkodás nem fogadta el a kialakulóban lévő univerzális szabványokat, ami némileg korlátozta a perifériák csatlakoztatási lehetőségeit. A szórakozást és a böngészést egy MP3/AAC-lejátszó és egy WAP/HTML böngésző (PocketIE) támogatta, amely könnyű webes elérésre alkalmas.

Összegzés

A megjelenésekor 80 EUR körüli áron kínált HTC Ozone egy funkcionális készülék volt, amely elsősorban a fizikai billentyűzet és a megfelelő csatlakozási lehetőségek iránt vonzódó üzleti felhasználóknak szólt. Bár funkciókészlete nem érte el a modern készülékek multimédiás képességeit és felhasználói felületeit, a korszakban a mobilkommunikáció gyakorlatias, nem túl szigorú megközelítését honosította meg. Mint kifutott modell, ma már érdekes darabja a mobiltelefonok fejlődésének a ma használt sokoldalú, érintésre összpontosító okostelefonok felé.