Ad
Bevezetés
A 2010 októberében megjelent HTC Desire HD egy ambiciózus okostelefon volt, amely az akkoriban elérhető egyik legnagyobb képernyővel büszkélkedhetett. Célja az volt, hogy gazdag multimédiás élményt nyújtson, miközben a HTC híres Sense UI-ját kihasználva felhasználóbarát felületet biztosít az Android 2.2 Froyo tetején. A nagyképernyős okostelefonok korszakának korai belépőjeként a Desire HD precedenst teremtett a HTC és más gyártók által követendő irányba.
Tervezés és kivitelezés
A HTC Desire HD robusztus kialakítású, 123 x 68 x 11,8 mm-es méretekkel és 164 grammos tömeggel rendelkezik. Súlya és építési minősége prémium érzetet keltett, amit az alumínium unibody konstrukció is megerősített, ami viszonylag újszerű volt a korszak okostelefonjaiban. Ez a tervezési döntés hozzájárult a tartósságához, de a korabeli más készülékekhez képest növelte a súlyát is. A telefon támogatta a Mini-SIM szabványt, ami a korabeli okostelefonoknál gyakori volt.
Megjelenítés
A Desire HD csúcspontja kétségtelenül a 4,3 hüvelykes LCD-kijelző volt, amely kiemelkedő tulajdonsága volt, mivel a nagyobb képernyők még csak most kezdték megragadni a fogyasztók érdeklődését. A 480 x 800 pixeles felbontású kijelző megfelelő élességet és körülbelül 217 ppi pixelsűrűséget kínált. A kijelzőt Corning Gorilla Glass üveg védte, bár az okostelefonok későbbi verzióiban jelentős előrelépések történtek a kijelzőtechnológia és a védelem terén. Annak ellenére, hogy a képernyő nem kínálta a ma megszokott nagyfelbontású minőséget, a böngészéshez és a médiafogyasztáshoz akkoriban élénk és kellően tiszta volt.
Teljesítmény
A HTC Desire HD-t a Qualcomm MSM8255 Snapdragon S2 lapkakészlet hajtja, 1,0 GHz-es Scorpion processzorral és Adreno 205 GPU-val. Bár ez a hardverkombináció a megjelenéskor eléggé alkalmas volt, a nagyobb teljesítményű chipsetek megjelenésével gyorsan elavulttá vált. A telefon 768 MB RAM-ot és 1,5 GB belső tárhelyet tartalmazott, amely microSDHC kártyával bővíthető, ami a korlátozott beépített tárhely miatt elengedhetetlen volt. Az Android 2.2 Froyo operációs rendszert futtató, 2.3 Gingerbreadre frissíthető készülék meglehetősen gördülékeny élményt nyújtott, bár nem tudott lépést tartani az Android későbbi, Gingerbreadet meghaladó verzióival.
Ad
Kamera
Az okostelefon 8 MP-es hátlapi kamerája autofókusszal és kettős LED vakuval rendelkezett, amely lehetővé tette a felhasználók számára, hogy tisztességes képeket és 720p videókat rögzítsenek, ami az adott időszakban elég lenyűgöző volt. Az előlapi kamera hiánya azonban jelentős hátrányt jelentett, mivel a szelfik és a videohívások trendje egyre inkább előtérbe került. Bár a kamera teljesítménye általában jó volt, a legjobb eredmények eléréséhez kedvező fényviszonyokra volt szükség.
Hang és csatlakoztathatóság
A HTC Desire HD tartalmazott egy hangszórót és egy 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozót, az akkori szabványos audiofunkciókat követve. A hangszóró tisztaságot kínált, a hangerő 78 dB-es csúcsértékkel, ami a személyes használathoz elegendő volt. A hangminőségi tesztek a korszakhoz képest lenyűgöző eredményeket mutattak, alacsony zaj- és keresztbeszólás-szintekkel, bizonyítva a HTC elkötelezettségét a minőségi hangteljesítmény iránt. Ami a csatlakoztathatóságot illeti, a készülék támogatta a Wi-Fi 802.11 b/g/n szabványt DLNA és hotspot képességekkel, a Bluetooth 2.1-et A2DP-vel, valamint a microUSB 2.0 portot töltéshez és adatátvitelhez.
Az akkumulátor élettartama
A készüléket egy 1230 mAh kapacitású, cserélhető Li-Ion akkumulátor látta el energiával, amely 2G-n akár 490 óra, 3G-n pedig akár 420 óra készenléti időt biztosít. A beszélgetési idő 2G-n 9 óra 15 percre, 3G-n pedig 5 óra 30 percre nőtt. Ezek a számok szerénynek bizonyultak, és a 2010 eleji okostelefonok szokásos akkumulátor-élettartam elvárásait tükrözték. A nagy teljesítményű felhasználók számára azonban, különösen azok számára, akik többet foglalkoznak multimédiával és internetböngészéssel, az akkumulátor élettartama korlátozónak tűnhet.
Összegzés
Összességében a HTC Desire HD egy figyelemre méltó okostelefon volt a megjelenése idején, amely szilárd felépítést, nagy kijelzőt és kielégítő teljesítményt ötvözött. Bár megszűnésével hamar az okostelefonok történetének részévé vált, olyan készülékként hagyott hátra örökséget, amely a 2010-es évek elején a képernyőméret és a multimédiás képességek határait feszegette. A tárolás, az akkumulátor élettartama és a szoftveres frissíthetőség hiánya terén mutatkozó korlátait végül a gyors technológiai fejlődés háttérbe szorította. Ennek ellenére a Desire HD a maga korában jelentős szereplője volt az okostelefonok piacának, és olyan átfogó felhasználói élményt kínált, amely vonzó volt azok számára, akik útközben is élvezni akarták a médiában gazdag tartalmakat.
Ad