Ad
Az Ericsson I 888 felülvizsgálata
Az 1999-ben megjelent Ericsson I 888 egy klasszikus mobiltelefon, amely a korszak technológiáját és tervezési elveit tükrözi. Mint korai GSM-telefon, egyedülálló jellemzői és kialakítása miatt a történelemben is helyet foglal el, bár azóta már nem gyártják.
Tervezés és kivitelezés
Az Ericsson I 888 készülékházának méretei 130 x 49 x 22 mm, súlya pedig 195 gramm, ami nehezebb, mint a legtöbb modern okostelefoné. A masszív felépítés masszív érzetet kelt, ami a 90-es évek végi mobiltelefonok robusztusságára jellemző. Méretei és súlya miatt a mai vékony készülékekhez képest kevésbé zsebbarát, de a súlya akkoriban gyakran a tartósságot és a megbízhatóságot sugallta. A telefon Mini-SIM-kártyát használ, ami akkoriban volt a szokásos, és megkülönbözteti a mai mikro- és nano-SIM-kártyás társaitól.
Kijelző és felhasználói felület
Ez a telefon egy alap alfanumerikus kijelzővel rendelkezik, amely 3 sorban egyenként 12 karaktert képes megjeleníteni, fix ikonok kíséretében. Ez a minimalista kijelző az egyszerű szöveges megjelenítésekhez, például telefonszámok és SMS-üzenetek megjelenítéséhez szolgálta a célját, de nem rendelkezik a későbbi mobilkészülékek grafikus felhasználói felületének képességeivel. Nincs érintőképernyő vagy színes kijelző; ehelyett a felhasználók fizikai gombok segítségével navigálnak, amelyek tapintható visszajelzést és egyszerű felhasználói felületet biztosítanak.
Memória és tárolás
Az Ericsson I 888 nagyon korlátozott memóriával rendelkezik. Legfeljebb 100 névjegyet tud tárolni a telefonkönyvben, és nem rendelkezik kártyahelyen keresztül bővíthető memóriával. Ez jellemző volt a korszak telefonjaira, ahol az elsődleges funkció a kommunikáció volt, nem pedig az adattárolás. A híváslisták kezelése is alapszintű volt, ami tükrözi, hogy a telefon a lényegre koncentrált.
Ad
Hang és riasztások
Ami a hangképességeket illeti, a telefon támogatja az egyszólamú csengőhangokat, és tartalmaz egy zeneszerzőt, amellyel a felhasználók saját dallamokat készíthetnek. Hiányzik azonban a hangszóró és a 3,5 mm-es audiocsatlakozó, ami azt jelenti, hogy a személyes és a hangszórós hangzás lehetőségei nagyon korlátozottak a kortárs készülékekkel összehasonlítva, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a multimédiás képességekre.
Csatlakoztathatóság és funkciók
Az Ericsson I 888 elsősorban hang- és SMS-kommunikációs eszköz volt, GPRS- és EDGE-támogatás nélkül, ami lehetetlenné tette az internetkapcsolatot. Tartalmaz azonban infravörös portot, ami akkoriban népszerű lehetőség volt a vezeték nélküli adatátvitelre. Hiányoztak az olyan funkciók, mint a Bluetooth, az USB-portok és a GPS-helymeghatározás, amelyek a mai telefonokban alapfelszereltségnek számítanak. Hiányzik belőle a modern csatlakoztathatóság és a multimédiás lehetőségek, mint például a rádió, a játékok vagy a fejlett érzékelők, de tartalmaz olyan alapvető funkciókat, mint az óra és az ébresztő, amelyeket a mindennapi gyakorlati használatban nagyra értékeltek.
Az akkumulátor élettartama
Az Ericsson I 888 akkumulátorának kivehető NiMH-akkumulátora 800 mAh kapacitású. Ez a mai mércével mérve szerény, de akár 80 óra készenléti időt és nagyjából 265 perc beszélgetési időt is lehetővé tett, ami a 90-es évek végén, amikor a telefonoktól elvárták, hogy praktikusak legyenek, és az idő nagy részében offline állapotban hordták őket, megfelelő volt a rendszeres használathoz.
Összegzés
Az Ericsson I 888 az alapvető mobilkommunikáció és a fejlettebb okostelefonok megjelenése közötti átmeneti időszak mobiltelefonjainak szilárd képviselete. Jelentősége robosztus kialakításában és egyszerű funkcionalitásában rejlik, így fénykorában megbízható kommunikációs eszköznek számított. Mivel azonban nem rendelkezik olyan fejlett funkciókkal, mint a kamera, a GPS, a multimédiás képességek vagy a kiterjedt csatlakozási lehetőségek, inkább nosztalgikus értékű készülékként funkcionál, mintsem a modern környezetben gyakorlatiasan használható. Továbbra is a mobilkészülékek történetének figyelemre méltó darabja, amely a 20. század végi mobiltechnológia lényegét örökíti meg.
Ad