Ad
Bevezetés
Az 1995-ben bemutatott Ericsson GS 337 a mobiltelefon-piac egyik korai belépője, amely egy olyan korszakot jelzett, amikor a mobilitás és a kommunikáció kezdett egyre jobban összefonódni. Technológiája és kialakítása azt a korszakot tükrözi, amikor a mobiltelefonokat elsősorban hangkommunikációra használták, kevés olyan kiegészítő funkcióval, amelyet ma már szabványosnak tekintünk.
Tervezés és kivitelezés
A 130 x 49 x 24 mm-es méretekkel és 193 g-os tömeggel az Ericsson GS 337 modern mércével mérve meglehetősen nehézkes, de a korára jellemző. Ez a súly hozzájárult ahhoz, hogy a kézben szilárd, tartós érzetet keltsen, és a készülék nagyméretű, téglalap alakú felépítése praktikus volt az alkatrészek elhelyezéséhez. A telefon Mini-SIM-et használ, igazodva az akkori általános fogyasztói használathoz. Vaskossága ellenére a telefon az 1990-es évek közepén viszonylag kompaktnak és hordozhatónak számított.
Kijelző és interfész
Az Ericsson GS 337 kijelzője egy egyszerű alfanumerikus képernyő, amely 3 sorban egyenként 12 karaktert képes megjeleníteni, és amelyet rögzített ikonok egészítenek ki. Ez a korlátozott kijelzőképesség hangsúlyozza, hogy a telefon tervezése az alapvető kommunikációra összpontosít. A kijelző egyszerűsége miatt kevés hely marad bonyolult grafikák vagy a felhasználó által finomított interakciók megjelenítésére, szigorúan ragaszkodva a hívások és az alapvető SMS-vétel funkcióihoz.
Hálózat és csatlakoztathatóság
A GSM 900-as hálózati technológia lehetővé tette, hogy az Ericsson GS 337 az 1990-es években Európában széles körben elfogadott szabvány szerint működjön. A telefonból azonban hiányzik a GPRS és az EDGE, amelyek ma már alapvetőnek számítanak a modern készülékek internetkapcsolatához. Kommunikációs lehetőségei ezért a hanghívásokra és az SMS-üzenetek fogadására korlátozódnak, ami jól mutatja, hogy a telefon elsősorban kommunikációs eszközként funkcionál.
Ad
Tárolás és jellemzők
A GS 337 nem kínált memóriabővítő kártyahelyet, és nem rendelkezett beépített tárolóval a telefonkönyvek vagy híváslisták számára. A kapcsolatkezelés kézzel történt, jellemzően a számok máshová történő felírásával - ami ma már nehézkesnek tűnhet. A készülék nem tartalmazott kamerát vagy multimédiás képességeket, ami a korban szokásos volt, mivel a digitális kamerákat még nem integrálták a mobiltelefonokba.
Hang és egyéb jellemzők
Ami a hangzást illeti, ez a telefon az egyszerűség jegyében készült, és csak monofonikus csengőhangok állnak rendelkezésre. A hangszóró vagy a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó hiánya tovább korlátozza az audiointerakciókat. A telefon olyan funkciókat helyez előtérbe, mint az ébresztő és az óra, de kihagyja az olyan modern funkciókat, mint a játékok vagy a Java-támogatás. Az üzenetküldés az SMS fogadására korlátozódik, ami ismét a minimalista megközelítést mutatja.
Akkumulátor és élettartam
A GS 337-et egy 915 mAh kapacitású, kivehető NiMH akkumulátor táplálja, amely akár 110 perc beszélgetési időt és 25 óra készenléti időt kínál - ez a telefon időszakához képest tiszteletre méltó adat. Az akkumulátor cserélhetőségének lehetősége a mai eldobási kultúra ellen hat, így a felhasználók meghosszabbíthatják a készülék élettartamát, amíg találnak csereakkumulátort.
Összegzés
Az Ericsson GS 337 egy lenyűgöző technológia abból az időből, amikor a mobiltelefonok kizárólag a távközlésről szóltak. Lenyűgöző történelmi perspektívát nyújt a mobiltechnológia fejlődéséről. Korának legtöbb készülékéhez hasonlóan a GS 337 is nagyon korlátozottnak tűnhet, és nem rendelkezik a modern okostelefonok számtalan funkciójával. Elsődleges funkciójához - a hívások indításához és fogadásához - azonban szilárd, megbízható készülék volt. A régi technológiák kedvelői, illetve a mobiltechnológia fejlődését értékelők számára az Ericsson GS 337 továbbra is érdekes mérföldkő a mobilkészülékek történetében.
Ad