Ericsson GH 388

Bevezetés

Az 1995-ben megjelent Ericsson GH 388 a mobilkommunikáció korai időszakának egyik jelentős szereplője volt. Bár mai szemmel nézve kezdetlegesnek tűnhet, abban az időben ez egy olyan csúcstechnológia volt, amely jelentős szerepet játszott a mobiltelefonok fejlődésében. A telefon egy olyan korszakban tűnt ki, amikor a mobilkommunikáció az első lépéseket tette a széles körű elterjedés és a zökkenőmentes globális összeköttetés felé.

Tervezés és kivitelezés

Az Ericsson GH 388 klasszikus, a 90-es évek közepén a mobiltelefonokra jellemző candy-bar kialakítással rendelkezett. A 130 x 49 x 23 mm-es méretekkel és 170 grammos tömeggel a készülék viszonylag kompakt, könnyen kézbe vehető és hordozható volt az akkori technológiához képest. A telefonba Mini-SIM kártyát építettek be, és tartós műanyag burkolatot kapott, amely strapabíró érzetet nyújtott. Bár a modern szabványok szerint nem éppen elegáns, a használati dizájnnak megvolt a maga bája és praktikussága.

Kijelző és interfész

Az interakciós képességek középpontjában az alfanumerikus kijelző állt, amely 3 x 12 karakter és rögzített ikonok megjelenítésére volt képes. Ez a telefon funkcionalitását tekintve elegendő volt az alapvető navigációhoz és működéshez. A minimalista képernyő az akkori esszencialista tervezési filozófiát tükrözte, és inkább a hasznosságra, mint a grafikai képességekre összpontosított.

Csatlakoztathatóság és hálózat

Az Ericsson GH 388 a GSM 900-as hálózaton működött, amely több kontinensen is a mobilkommunikáció szabványa volt. Nem rendelkezett azonban GPRS- vagy EDGE-képességgel, ami azt jelentette, hogy a kapcsolati jellemzői kizárólag hangalapúak voltak, adatok nélkül. Megbízható hangkapcsolatot biztosított, amely elsődlegesen hívások kezdeményezésére és fogadására volt alkalmas.

Memória és jellemzők

Ami a tárolást illeti, az Ericsson GH 388-as készüléket úgy szerelték fel, hogy 100 névjegy tárolására alkalmas telefonkönyvvel rendelkezzen, ami az akkori időkben elég nagyvonalúnak számított. Sajnos nem támogatta a memóriakártyákat, ami azt jelentette, hogy a memória bővítése nem volt lehetséges. A korszak telefonjaihoz igazodva nem volt kamera funkció sem. Az olyan alapvető segédprogramok, mint az óra, az ébresztő és a számológép, a felhasználók által a mindennapi feladatok elvégzéséhez eléggé kedveltek voltak.

Hang és értesítések

A készülék kezdetleges volt a hangfunkciók tekintetében. Hiányzott a hangszóró, és nem támogatott 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozót, így a hanginterakciót a riasztások és a bejövő hívások alapvető monofonikus csengőhangjaira korlátozta. A csengőhangok számos figyelmeztetéstípust biztosítottak, de a testreszabási lehetőségek minimálisak voltak.

Kommunikáció és egyéb jellemzők

A készülékből hiányoztak a fejlett kommunikációs funkciók, például a WLAN, a Bluetooth, a GPS, a rádió és az USB-csatlakozás. Az üzenetküldés SMS-re korlátozódott, átfogó webböngésző támogatása nélkül, ami tükrözi, hogy a termék elsősorban egyszerű kommunikációs eszköznek készült. A játékok és a Java-támogatás hiánya is inkább a hangkommunikációra, mintsem a multimédiára vagy a szórakozásra szolgáló használati eszköz szerepét hangsúlyozta.

Az akkumulátor élettartama

A telefont egy 915 mAh kapacitású, cserélhető NiMH akkumulátor látta el energiával. A készenléti idő akár 37 óra is lehetett, a beszélgetési idő pedig elérte a 125 percet, ami mérsékelt használat esetén megfelelő volt. Bár az akkumulátor élettartama mai mércével mérve korlátozottnak tűnik, a korai mobiltelefonokra jellemző volt, és akkoriban elegendő volt a mindennapi használathoz.

Összegzés

Összefoglalva, az Ericsson GH 388 egy olyan korszak jelképe volt, amikor a mobiltelefonok elsősorban a kommunikáció lehetővé tételéről szóltak, nem pedig az intelligens funkciók egész sorát kínálták. Erősségei a robusztus felépítésben, az alapvető használati értékekben és a megbízható hangkommunikációban rejlettek. A technológia fejlődésével a GH 388 végül háttérbe szorult a funkciógazdagabb mobiltelefonok mellett, ami a gyártás megszüntetéséhez vezetett. A mobiltechnológia fejlődésének felfedezéséért rajongók számára azonban a GH 388 továbbra is a történelem lenyűgöző darabja marad, amely a mobilkommunikáció hajnalát testesíti meg.