Ad
Áttekintés
Az 1997-ben bemutatott Ericsson GF 768 az 1990-es évek végi mobiltelefonok klasszikus képviselője. Ez a készülék egy olyan korszakot jelzett, amikor a mobiltelefonok luxuscikkekből főáramú kommunikációs eszközökké váltak. Bár már nem gyártják, jellegzetes formatervezésével és a korban korszerűnek számító funkcióival kitörölhetetlen nyomot hagyott a mobiltechnológiában.
Tervezés és kivitelezés
Fizikailag az Ericsson GF 768 készüléket a 105 x 49 x 23 mm-es kompakt méretei jellemzik, ami a korszakához képest eléggé hordozhatóvá és kényelmessé teszi. A készülék 135 grammos súlyával kissé nehézkesnek tűnt, ami az akkori akkumulátor és a felhasznált anyagok miatt gyakori volt. A telefon Mini-SIM formátumot használt, és egy robusztus házban volt elhelyezve, amely tartósságot biztosított. A négy színválaszték a felhasználók számára bizonyos fokú személyre szabhatóságot biztosított, ami ritkaság volt az 1990-es években.
Megjelenítés
A készülék egyszerű alfanumerikus kijelzővel rendelkezett, amely 1 sorban legfeljebb 10 karaktert tudott megjeleníteni, fix ikonokkal kísérve. Ezt a minimalista kijelzőfelépítést úgy tervezték, hogy az olyan alapvető információkat, mint a hívószám-azonosító és az alapvető menüvezérlés, közölje. Bár a mai szabványok szerint nem rendelkezett grafikus képességekkel, a telefon elsődleges céljának, a hívások és szövegek kezelésének megfelelt.
Memória és tárolás
Az Ericsson GF 768 nem támogatta a kártyahelyen keresztül bővíthető memóriát, ami az akkori technológiát tekintve nem meglepő. A készülék beépített telefonkönyvvel rendelkezett, amely legfeljebb 99 bejegyzést tudott tárolni, ami az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején megfelelő volt a személyes használatra. Nem volt lehetőség hívásrögzítésre, így a gyakori telefonálók számára elengedhetetlen volt a kézi nyomon követés.
Ad
Kommunikáció és összeköttetés
Az Ericsson GF 768 a GSM 900-as hálózatokon működve megbízható lefedettséget biztosított a hangkommunikációhoz, bár az adatszolgáltatáshoz nem támogatta a GPRS vagy EDGE szolgáltatást. Az olyan modern csatlakozási lehetőségek, mint a WLAN, a Bluetooth vagy az USB nem léteztek, ami azt tükrözi, hogy a telefon kizárólag az alapvető kommunikációs igényekre összpontosított. Az üzenetküldés az SMS-re korlátozódott, ami akkoriban a nem hangalapú kommunikáció elsődleges formája volt.
Hang és riasztások
Bár nem volt hangszóró és 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó, a telefon monofonikus csengőhangokat és zeneszerzői funkciót biztosított, amely lehetővé tette a felhasználók számára, hogy egyéni csengőhangokat hozzanak létre - ez újdonság volt a maga idejében. A hangerőszabályzó gombok nélkül a felhasználóknak a beépített beállításokra kellett hagyatkozniuk a csengőhang és a riasztási hangok beállításához.
Az akkumulátor élettartama
A készüléket egy cserélhető NiMH 550 mAh kapacitású akkumulátor látta el energiával, amely körülbelül 60 óra készenléti időt és 180 perc beszélgetési időt biztosított. Ez a teljesítmény abban az időben meglehetősen szabványosnak számított, és jól megfelelt az 1990-es évek végének mérsékelt mobilhasználati szokásainak.
További jellemzők
Míg az olyan fejlett funkciók, mint a kamerák és érzékelők még nem voltak elérhetők, az Ericsson GF 768 olyan alapvető segédprogramokat tartalmazott, mint az óra és az ébresztő funkció. Nem rendelkezett beépített játékokkal vagy Java-támogatással, ami inkább a kommunikációs eszköz, mint a szórakoztató eszköz funkcionális szerepét hangsúlyozta. A készülék akár 19 nyelvet is támogatott, ami az Ericsson globális használhatóságra irányuló megközelítését mutatta.
Összegzés
Az Ericsson GF 768 a korai mobil innováció nosztalgikus emléke. Egyszerű kialakítása és működése, amely az alapvető kommunikációra összpontosít, egy olyan korszakot tükröz, amely a ma már magától értetődőnek tartott multifunkciós képességek előtt állt. Annak ellenére, hogy már nem gyártják, a GF 768 továbbra is a mobiltechnológia gyors fejlődésének bizonyítéka az egyszerű beszédkészülékektől a mai összetett okostelefonokig.
Ad