Bird M19

Bevezetés

A Bird M19, egy 2005 harmadik negyedévében bejelentett mobileszköz, soha nem került piacra, mivel végül törölték. Ennek ellenére a telefon specifikációi sokat elárulnak a 2000-es évek közepének technológiai helyzetéről. A Bird M19-et alapvető mobiltelefonként pozicionálták, és úgy tervezték, hogy kielégítse az alapvető kommunikációs igényeket, visszhangozva a korabeli dizájn- és funkcionális preferenciákat.

Tervezés és kivitelezés

A Bird M19 kompakt és könnyű kialakítású, 106 x 44 x 15,2 mm-es méretekkel és mindössze 82 grammos tömeggel rendelkezik. Kis mérete és szerény súlya könnyen hordozható készülékké tette volna, amely tökéletes azok számára, akiknek fontos a mobilitás és a kényelem. A telefon Mini-SIM-kártyát használt volna, és a korszakában megszokott, tipikus candy-bar kialakítással rendelkezett volna. Az ezüst szín valószínűleg az elegáns, de visszafogott kivitelre vágyó közönség körében talált volna visszhangra.

Megjelenítés

A 65K színt támogató TFT-kijelzővel felszerelt Bird M19 képernyője alapvető vizuális élményt nyújtott. A 128 x 160 pixeles felbontással egyszerű feladatok elvégzésére volt alkalmas, bár nem kiváló minőségű médiafogyasztásra tervezték. A képernyő mérete igazodik a használati szerepéhez, és inkább a hatékony kommunikációra, mint a multimédiás képességekre összpontosít.

Memória és tárolás

A telefon belső tárhelye 32 MB volt, ami mai szemmel nézve meglehetősen korlátozott, de a korszakban jellemző volt a mobiltelefonokra. A memóriakártya-nyílás hiánya rávilágít arra, hogy a telefon elsősorban kommunikációs eszközként, nem pedig médiatárolóként funkcionált. A telefonkönyvben legfeljebb 300 névjegyet tudott tárolni, és a telefon fényképes hívás lehetősége is rendelkezésre állt, ami akkoriban fejlett funkciónak számított.

Kamera

A Bird M19 egy VGA-kamerával volt felszerelve, ami a mai mércével mérve nagyon egyszerűnek számít. Nem támogatta a videofelvételt, és nem rendelkezett előlapi kamerával a szelfik készítéséhez. A kamera beépítése inkább az újdonságot jelentette, mintsem a fényképészeti képességekre való összpontosítást.

Hang és hang

Ami a hangzást illeti, a telefonból hiányzott a hangszóró és a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó, helyette a rezgésre és a letölthető polifonikus és MP3-as csengőhangokra támaszkodott a riasztásokhoz. Ez azt jelzi, hogy a telefon a szórakoztató érték helyett az alapvető funkciókat helyezi előtérbe.

Csatlakoztathatóság

A Bird M19 csatlakozási lehetőségei minimálisak voltak, nem támogatták a WLAN-t, a Bluetooth-t vagy a GPS-t. Ráadásul nem tartalmazott rádiót, és saját USB-kapcsolatot használt, ami a korszak telefonterveiben általános gyakorlat volt. A telefont elsősorban hanghívásokra és alapvető üzenetküldésre tervezték, a WAP 2.0/xHTML böngésző pedig megkönnyítette az SMS és MMS szöveges üzenetekre korlátozódó könnyű internethasználatot.

Jellemzők és teljesítmény

A Bird M19 figyelemre méltó jellemzője a Java MIDP 2.0 támogatás, amely lehetővé teszi a felhasználók számára a Java-alapú alkalmazások és játékok letöltését. A készülék MP3-lejátszót is tartalmazott, bár a belső memória korlátozta. Érzékelők nélkül, a telefon egyszerű maradt, igazodva az egyszerűség lényegéhez. A Bird M19-et egy cserélhető Li-Ion akkumulátor látta el energiával, amely akár 150 óra készenléti időt és 4 óra beszélgetési időt is kínálhatott, ami egy ilyen kategóriájú készülékhez képest tisztességes volt.

Összegzés

A Bird M19-et a maga szerény funkcióival egyértelműen olyan felhasználók számára tervezték, akik alapvető mobilkommunikációs funkciókat keresnek a sallangok nélkül. Bár a készüléket soha nem adták ki, a specifikációk betekintést nyújtanak a 2000-es évek közepén elterjedt mobiltelefonok egyszerűbb tervezési etikájába, amely az alapvető hasznosságot korlátozott technológiai képességekkel egyensúlyozza. A Bird M19 egy olyan felhasználói kört szólított volna meg, akik egyszerű, megbízható mobiltelefon-élményt kerestek.