Ad
Bevezetés
Az 1999-ben bejelentett Benefon iO egy olyan korszakot jelez, amikor a mobiltelefonok szükséges kommunikációs eszközzé fejlődtek, de még messze voltak a ma ismert, többcélú intelligens eszközöktől. Bár már nem gyártják, ez a készülék mégis ablakot nyújt az ezredforduló mobiltechnológiájának jellemzőire és korlátaira. A Benefon iO egy olyan speciális felhasználói kört célzott meg, amely alapvető mobilfunkciókat keresett egyszerű kialakítás mellett, és különösen a strapabíróságáról és megbízható hangkommunikációs képességeiről volt nevezetes.
Tervezés és kivitelezés
A Benefon iO robusztus felépítésével és praktikus kialakításával tűnt ki. A 122 x 56 x 24 mm-es méretekkel és 167 grammos súlyával valamivel nehezebb volt, mint az akkori átlagos telefonok, ami a tartósságot célzó, szilárd konstrukciót tükrözte. A telefonban egy Mini-SIM foglalat volt, és egyszerű monokróm grafikus kijelzővel rendelkezett, amely bevezette a felhasználó által választható betűméreteket, ami akkoriban szokatlan testreszabási funkció volt. Bár a kialakítás haszonelvű volt, mégis felhasználóbarát volt, kényelmes fogást és intuitív navigációs gombokat biztosítva.
Kijelző és interfész
A Benefon iO monokróm kijelzője, amely 6 sornyi szöveg megjelenítésére volt képes, a kor színvonalát képviselte, és kizárólag a funkcionalitásra összpontosított. Bár nem volt olyan élénk és világos, mint a modern képernyők, a szöveges üzenetek olvasásához és az egyszerű menüben való navigáláshoz hatékony volt. A dinamikus betűméret-állítás egy apró, de nagyra értékelt funkció volt, amely a jobb olvashatóságot biztosította, különösen változó fényviszonyok mellett.
Hálózat és csatlakoztathatóság
A GSM 900-as hálózaton működő Benefon iO-t alapvető hangkommunikációra tervezték. Korának készülékeként nem támogatta a GPRS, az EDGE, illetve a hang- és SMS-szolgáltatásokon túlmenően az adatkapcsolat semmilyen formáját. Ez a korlátozás hangsúlyozza, hogy a készülék elsődleges funkciója a hanghívás volt, és nem álltak rendelkezésre olyan modern csatlakozási funkciók, mint a WLAN, a Bluetooth vagy a GPS.
Ad
Teljesítmény és jellemzők
A telefon egyszerű kezelőfelülettel rendelkezett, a SIM-tárhelyre korlátozott telefonkönyvvel, amely az alapvető hívásrekordokat tartalmazza: 15 tárcsázott, 5 fogadott és 5 nem fogadott hívás. A Benefon iO nem tartalmazott kamerát vagy multimédiás képességeket, ehelyett az alapvető kommunikációra összpontosított. A hangzás rezgésjelzésekre és egyszólamú csengőhangokra korlátozódott, és hiányzott a hangszóró és a 3,5 mm-es audiocsatlakozó a fejhallgatóhoz.
Az akkumulátor élettartama
A kivehető NiMH 700 mAh akkumulátorral működő Benefon iO akár 60 óra készenléti időt és körülbelül 5 óra beszélgetési időt is kínál, ami a funkciók energiahatékonyságát tekintve mérsékelt használathoz megfelelő volt. Az akkumulátor cserélhető jellege praktikus szempont volt, amely rugalmasságot biztosított azon felhasználók számára, akik esetleg tartalék akkumulátorokat tartanak hosszabb használatra.
További jellemzők
A Benefon iO az alapvető hívás- és SMS-funkciókon túl olyan alapvető eszközöket is tartalmazott, mint az óra és az ébresztő, valamint 3 egyszerű játékból álló választékot. A készülék nem rendelkezett olyan fejlett funkciókkal, mint a Java-támogatás, a prediktív szövegbevitel vagy a webböngésző, de mindent nyújtott, ami a hatékony mobilkommunikációhoz szükséges. A hatféle színben kínált készülék lehetővé tette a felhasználók számára a személyre szabhatóságot.
Összegzés
A Benefon iO a 20. század végi mobiltechnológia pillanatképeként szolgál, amely a megbízhatóságot és a könnyű használatot helyezi előtérbe a fejlett funkciókkal szemben. Egyszerűsége, tartóssága és az alapvető funkciókra való összpontosítása megfelelő választássá tette azon felhasználók számára, akiknek fontos volt az egyszerű, zavaró tényezők nélküli kommunikáció. Bár funkciókészlete mai mércével mérve korlátozottnak tűnhet, a Benefon iO méltósággal és gyakorlatiassággal felelt meg a kor igényeinek, megtestesítve a korai mobilkommunikáció egyszerűségét.
Ad